Gyarmati JózsefAbsztrakt A cikkemben a haditechnikai eszközök beszerzésének a folyamatával foglalkozom. Kimutatom, hogy ez egy többszempontú döntési probléma. Munkám során elemzem a beszerzés jogi hátterét, és jogszabályok alapján meghatározom a döntési probléma matematikai modelljét. A matematikai modellen belül hasznossági függvényeket definiálok The main goal of my research is the decision problems of acquisition of military equipments. I show that acquisition is a multiattribute decision problem. I have examined the laws which deal whit this acquisition and I have made the mathematical model and utility functions which are suitable to solve this problem. Kulcsszavak: haditechnika, beszerzés, többszempontú döntési probléma ELŐSZÓ Haditechnikai eszközt a 2003. évi CXXIX törvény (továbbiakban a Kbt.) előírásai szerint kell beszerezni. [2] Az eljárás során az ajánlattevői dokumentációk alapján kell kiválasztani a legmegfelelőbb eszközt. A törvény 57. §. szerint az ajánlatkérő köteles megfogalmazni un. bírálati szempontokat . Az 57. § és a 90. § szerint a bírálati szempontokra ajánlattevőnként un. tartalmi elemek kerülnek megajánlásra. Az ajánlatkérő ezen tartalmi elemek hasznosságának súlyozott átlaga alapján számítja az egyes ajánlattevők pontértékeit és ezen pontértékek összehasonlítása révén kerül kiválasztásra a közbeszerzési eljárás nyertese. Mindezek alapján megállapítható, hogy a közbeszerzési eljárások keretében a legmegfelelőbb haditechnika eszközt egy többszempontú döntési modell segítségével választjuk ki. A közbeszerzési törvény az eljárás lefolytatását és a legmegfelelőbb eszköz kiválasztását szabályozza. A jogszabály, az alkalmazott döntési modellre előírásokat fogalmaz meg. A törvényi szabályozás jelentős mértékben szűkíti az ajánlatkérő mozgásterét, ami esetenként kihatással lehet az eljárás sikerére, vagy a beszerzett haditechnikai eszköz és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások minőségére. Ezért lényeges, hogy az eljárás során az összehasonlítás módszerét, tágabb értelemben magát a döntési modellt a törvény által engedélyezett lehetőségeken belül a legjobban készítsük el. Haditechnikai eszközök összehasonlításának általános eseteit a szakirodalom tartalmazza, amelyet (Gyarmati 2004) foglal össze. Jelen tanulmányomban az összehasonlítás törvény által szabályozott menetét ismertetem, melynek megírásakor a döntéselméleten felül felhasználtam a jelenlegi haditechnikai beszerzés gyakorlati tapasztalatait is. A tanulmány megírásakor célom volt gyakorlati tanácsokat szolgáltatni a haditechnikai eszközök beszerzési folyamatában résztvevő, a műszaki leírásokat és az értékelési rendszereket kidolgozó műszaki szakemberek részére. A 2. pontban elemzem a közbeszerzési törvényt és megállapítom, hogy milyen összehasonlítási modellek alkalmazhatók a közbeszerzési eljárás során. A 3. és a 4. pontokban pedig az egyes módszereket mutatom be. Az összehasonlítási modelleknek, azok terjedelme miatt az 5. pontban egy teljes fejezetet szentelek. A gyakorlati tanácsok szolgáltatása mellet célom, hogy a korábbi közbeszerzési eljárások tapasztalatait a jövőben lefolytatott eljárásokban is alkalmazni lehessen. A tapasztalatoknak az összegzését és a tanulságok levonását ugyanis az eljárásokat lebonyolítására vonatkozó jogszabályok sok esetben korlátozzák. Egy nagyobb közbeszerzési eljárás lebonyolítását ugyanis nem csak a HM BBBH végzi. A közbeszerzés tárgyának, jelen esetben a haditechnikai eszközök műszaki leírásának és az értékelési dokumentációjának a kidolgozását a Beszerzési Terv szerint illetékes Megbízó és az Ő alárendeltségéhez tartozó szervezet végzi. A műszaki dokumentációt és az értékelés rendszerét tehát eljárásonként más-más szakértőkből álló bizottság végzi. A dokumentáció műszaki részének kidolgozása az eszköztől függ, vagyis értelemszerűen az adott szolgálati ág szakemberei végzik. Az összehasonlítás és az értékelés viszont azonos tudományos elveken és jogszabályokon nyugszik és az eljárás egy meghatározó része. Itt tehát célszerű és hasznos dolog a korábbi eljárások tapasztalatainak a felhasználása, vagyis a különböző haditechnikai eszközök műszaki dokumentációt elkészítő szakértői bizottságok közötti információcsere. Mindezen okokból a kutató munkám során tanulmányoztam az alkalmazott értékelési rendszereket, valamint részvettem egyes műszaki dokumentációk kidolgozásában és összehasonlítási modellek kialakításában. Tanulmányomban a haditechnikai eszközök összehasonlítására vonatkozó javaslatokat és törvényszerűségeket állapítottam meg. A kutatási eredményeim a jogszabályi háttér figyelembevételével a döntéselmélet általános törvényszerűségeire, az összegyűjtött gyakorlati tapasztalatokra, valamint saját elemzésekre támaszkodik. 1. A közbeszerzési törvény által engedélyezett összehasonlítási modellek A közbeszerzési törvény a bírálati szempontokat tekintve két értékelési módot engedélyez (Kbt. 57.§ (2) bek.): a) a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatással rendelkező, vagy; A legalacsonyabb ellenszolgáltatású lényegében a legkisebb beszerzési árral rendelkező ajánlattevő kiválasztást jelenti. Ebben az esetben, az ajánlattevők összehasonlítása és kiválasztása során csak egy szempont kerül figyelembe vételre az ellentételezés nagysága. Ezen értékek alapján kerülnek összevetésre az ajánlattevők és csak ezen értékek szerint lesz meghatározva a nyertes. Az eljárásnak ez a formája elsőre úgy tűnhet, hogy így az ajánlattevőknek csak az becsült költségeit vizsgáljuk meg és a műszaki, valamint egyéb fontos és mérvadó szempontok a kiválasztás során nem kerülnek megvizsgálásra. A törvény viszont ebben az esetben is kötelező jelleggel írja elő az ajánlatkérő részére a közbeszerzés tárgya alapján a közbeszerzés műszaki leírásának az elkészítését. A műszaki leírásban és a közbeszerzés tárgyában szerepeltethetők szabványokra vonatkozó megfelelőségi feltételek, elírhatók tulajdonságok, paraméterek, valamint az eszköztől elvárt funkciók betöltésére vonatkozó képességek. A közbeszerzés tárgya valamint az erre vonatkozó műszaki leírás tehát megfogalmazható úgy, hogy ezeknek már csak azon ajánlattevők, által kínált haditechnikai eszközök feleljenek meg, amelyek rendelkeznek azon képességekkel, amelyek alkalmassá teszik a tervezett feladatkör betöltésére. A műszaki leírást tehát meg lehet úgy fogalmazni, hogy tartalmazza mindazon szűrőfeltételeket, amelyek a nem megfelelő haditechnikai eszközöket kiejtik. Ezeket is figyelembe véve lehetséges a közbeszerzési eljárás során az optimális ajánlattevő kiválasztása csak az ellenszolgáltatás nagyságának a figyelembevétele úgy, hogy a nem pénzügyi szempontok kevésbé vagy egyáltalán nem sérülnek. Az eljárás menete ebben az esetben úgy zajlik, hogy első lépésként a műszaki dokumentáció segítségével leszűkítjük azon ajánlattevők körét, amelyek ajánlatai a feltételeinket kielégíti, a második lépcsőben, pedig a számunkra már megfelelő eszközök közül kiválasztjuk a legkedvezőbb ellenszolgáltatásút. A döntési modell kiválasztását jelen esetben korlátozza a 228/2004 korm. rendelet 75. §-a, amely kimondja, hogy egymilliárd forint feletti közbeszerzések esetén figyelembe kell venni az ajánlattevők, un. ellentételezését és a beruházások értékét. Az ellentételezés kereteinek meghatározásáért és bonyolításáért a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a felelős. A GM képviselői a gyakorlatban ennek úgy tesznek eleget, hogy az ellentételezést és a beruházások nagyságát szempontként az értékelési rendszerbe helyezik el. Ez számunkra azt jelenti, hogy az egymilliárd forint feletti haditechnikai eszköz beszerzését a csak a Kbt. 57.§ (2) bek. b) pontja szerint lehet elvégezni, vagyis az összességében legelőnyösebb ajánlat (haditechnikai eszköz) kiválasztása a feladat. A 228/2004 korm. rendelet csak az ellentételezést írja elő. Semmilyen jogszabály nem tiltja viszont azt, hogy a harcászati-műszaki előírásainkat ne értékelési szempontként, hanem kizáró feltételek, szűrők segítségével fogalmazzuk meg. Az eljárás második lehetséges módja a 57.§ (2) b) pont szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat vagyis haditechnikai eszköz kiválasztása. Jelen esetben ez a pont több szempont figyelembe vételét írja elő. Ezen módszer alkalmazásakor felvesszük az összes lehetséges vizsgálati szempontot majd ezek segítségével összességében pontozzuk az ajánlattevőket. Az optimális, vagyis a legkedvezőbb ajánlat az, amelyik a legnagyobb pontszámot éri el, és ezt az eljárást alkalmazzák a leggyakrabban. Az indok a legtöbb esetben az, hogy a nem pénzügyi területek (műszaki, minőségbiztosítás, ellentételezés, stb) ezt a módszert tartják a legjobbnak a saját érdekeik érvényesítése céljából, pedig a legtöbb esetben valamennyi érdek érvényesíthető csak az ellenszolgáltatás összegének a figyelembevételével, csak a dokumentációt kell ennek megfelelően megfogalmazni. A két módszer összehasonlítása érdekében az 1. táblázatban foglaltam össze a lehetséges előnyöket és hátrányokat.
Az 1. táblázat értékelése alapján kijelenthető, hogy a b) módszer oszlopában található több pluszjel, vagyis elsőre ez tűnik jobbnak. Esetünkben viszont nem ez lesz a kérdés, hogy melyik módszer a jobb, hanem inkább az, hogy melyik mikor használható. Az 1. táblázat első két pontja túl sok magyarázatot nem igényel. A nyilvánvalóan kevesebb szempont egyszerűsíti az eljárást, és egyszerűsíti az értékelés folyamatát. Az egyszerűbb eljárásnak kisebb a hibalehetősége. Munkaidőt szabadít fel, amelyet más lehetségesen fontosabb területekre lehet átirányítani. A b) változat esetében mind az egyes, mind, pedig a kettes pont szerint "nagyon rossz" értékelést kapott. Ez az értékelés a módszer alkalmazásának a minőségétől függ. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a szempontrendszer kialakításáért felelő szakértők jelentős nagyságú szempontrendszert állítanak fel. Nem ritka a 80-120 szempont sem. A szempontok számának növelése az eljárást valamint az értékelés elvégzését egyértelműen bonyolítja. Az első két pont szerint tehát az a) változat az előnyösebb. A 1. táblázat 3. sora azt vizsgálja, hogy lehetséges-e a számunkra optimális ajánlatot kiválasztani. A b) változat eggyel jobb értékelést kapott itt, mint az a), hiszen nem csak egy, hanem több szempontból hasonlítja össze az ajánlattevők ajánlatait. A b) módszer esetében itt is meg kell jegyezni némi bizonytalanságot. Az optimális ajánlat kiválasztásának a feltétele a módszer és az ide vonatkozó törvényszerűségek helyes alkalmazása. Amennyiben ezek nem teljesülnek, vagyis rosszul vannak megfogalmazva a szempontok, vagy rosszak a hasznossági függvények vagy nem teljes a szempontrendszer, akkor a b) módszernél az optimális alternatíva kiválasztásának a lehetősége kevésbé fog teljesülni. Különösen érvényes lesz ez akkor, ha az eljárás során alkalmazott értékelési szempontok száma magas. A gyakorlat azt mutatja, hogy azon végső pontszámok, amelyeket sok értékelés szempont alapján lettek hozzárendelve az ajánlattevőkhöz, kevésbé tükrözik vissza az ajánlattevők haditechnikai eszközei közötti különbségeket. A 1. táblázat 4. sora azt vizsgálja, hogy az eljárás során az egyes ajánlatok milyen valószínűséggel lesznek érvénytelenek. Az a) módszer esetében a műszaki szempontokat lényegében kizáró feltételek formájában fogalmazzuk meg a dokumentációban. Mivel ezen területek csak ebben a formában tudják a számukra fontos paramétereket a dokumentációban rögzíteni, ezért várhatóan az a) módszer alkalmazásakor több kizáró szempont lesz mint a b) eljárás esetében. A több kizáró szempont pedig előrevetíti a nagyobb számú érvénytelen ajánlatot is. Az a) módszer tehát magába foglalja a számunkra megfelelő haditechnikai eszközök kizárásának a kockázatát. Ez a kockázat jelentős mértékben függ a szakértői bizottságok felkészültségétől, valamint a részükre rendelkezésre bocsátott idő nagyságától, az információ mennyiségétől és minőségétől. Az ötödik sor a korszerű eszközök preferálásának a mértékét vizsgálja. Az a) módszer esetében lényegében egy szintet határoz meg az ajánlatkérő, a Honvédelmi Minisztérium a kérdéses eszközre vonatkozó követelmény szintjét, a követelményszint túlteljesítését viszont nem értékeli. Egy korszerű eszköz viszont jelentős mértékben túlteljesítheti ezen szintet, de ezt a minőségi különbséget a módszer egyáltalán nem veszi figyelembe. További probléma, hogy a követelményszintet jelentős mértékben túlteljesítő eszközök várhatóan drágábbak is lesznek. Az összehasonlítás során nagy valószínűséggel egy a követelményszintet épphogy teljesítő, de olcsó eszköz előnybe kerül egy nálánál lényegesen korszerűbb, de drágábbal szemben. A korszerű eszközök ezen forma szerinti hátrányba helyezése nem feltétlenül hátrányos, ha a követelményszint jól van meghatározva. Ez eredményezheti azt is, hogy elkerülünk vele egy olyan alternatívát, amely felesleges funkciókkal és képességekkel rendelkezik. Az 1. táblázat utolsó sora az egyes alternatívákhoz hozzárendelt számok pontosságát vizsgálja. A pontosság itt azt jelenti, hogy az egyes haditechnikai eszközökhöz hozzárendelt végső pontértékek milyen mértékben tükrözik vissza az eszközök valós hasznosságát. A b) pont szerinti döntési modell lényegesen összetettebb ebből következik, hogy a tévedések valószínűsége nagyobb. A modell szolgáltathat eredményeket, de ezek nem feltétlenül fogják megmutatni az egyes haditechnikai eszközök közötti tényleges különbségeket. Továbbá a b) modell esetében a gyakorlatban sok olyan paramétert is vizsgálunk, amely csak a jövőben realizálódik: Az ajánlattevő az ajánlati dokumentációjának az elkészítése pillanatában csak becsülni tudja ezen értékeket. Ilyenek például a meghibásodási mutatók, vagy az üzemidő egységre eső jövőbeni fenntartási költségek. Ezeknek a pontos értéke csak a saját üzemeltetésük során fog pontosan kiderülni. Tehát a közbeszerzési eljárás során ezen értékek figyelembevétele nagy valószínűséggel inkább rontani fogja a pontosságot, mint javítani. Az a) módszerben alkalmazott összehasonlítás teljesen egyértelmű, csak a beszerzési árat vizsgálja meg és ezeket hasonlítja össze. Itt is felléphetnek az előzőekben ismertetett problémák abban az esetben, ha a beszerzés teljes részben a jövőben valósul meg, de ez a szerződések megkötésekor figyelembe vehető. A Honvédelmi Minisztérium közbeszerzései szinte kizárólag az 1. táblázat b) modellje szerint történik. A nevezett táblázat szerint mindkét módszer egyaránt rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Az összehasonlítás alapján megfogalmazhatók azon feltételek amelyek szükségesek az a) módszer alkalmazásához: 1. A szabványok, tulajdonságok és paraméterek segítségével a követelményszint egyértelműen meghatározható legyen, ennek a feltétele a beszerzésre váró haditechnikai eszköz tervezett feladatkörének pontos ismerete, amiből a szükséges paraméterek számíthatókká válnak. Példa: Az alkalmast az alkalmatlannal elválasztó vonal egyértelműen legyen meghúzható, a vonal fölött minden eszköz valóban legyen alkalmas a tervezett feladatkör betöltésére, a vonal alattiak, pedig egyértelműen legyenek alkalmatlanok. 2. Az elvárt követelményszint feletti különbségek legyenek indifferensek, vagyis az elvárt követelményszint feletti túlteljesítés ne okozzon többlethasznot. Példa : Az alkalmasnak talált eszközök egyforma szinten legyenek képesek betölteni e tervezett feladatkört. 3. Kellő mennyiségű információ álljon rendelkezésre a beszerzés pillanatában piacon lévő eszközökről. Ebben az esetben kerülhető el ugyanis olyan paraméter vagy szabvány előírása, amely indokolatlanul ejt ki ajánlattevőket. Az alulinformáltság szélsőséges helyzetben akár valamennyi ajánlattevő kiesését is okozhatja. Példa : Ne írjunk elő olyan paramétert, amelynek a teljesítési szintjéről nincsenek információk, ez ugyanis elfogadható alternatívákat ejthet ki. Az 1. táblázat a) modellje (Kbt. 57.§ (2) a) pont) szerinti összehasonlítás lényegében egy szűrő modellhez hasonlít a legjobban ezért ezt a továbbiakban szűrő modellnek nevezem. A Kbt. 57.§ (2) b) pont szerinti modellt -bár a szűrés itt is alkalmazható és alkalmazandó-, pedig többszempontú modellnek nevezem, mivel ebben az esetben az összehasonlítás többszempontúsága dominál. 2. HADITECHNIKAI ESZKÖZÖK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁNAK MENETE Az összehasonlítás alapfilozófiája, hogy olyan szűrőfeltételeket tudjunk megfogalmazni, hogy a feltételeket teljesítő haditechnikai eszközök között a saját értékítéletünk szerint csak pénzügyi szempontok szerint legyenek különbségek. A szűrő típusú modellek megítélésével kapcsolatban jelentős különbségek léteznek. Az ilyen típusú modellek alkalmazásától egyes szakemberek eredendően elzárkóznak. Jelen esetben ugyanis csak a pénzügyi szempontok kerülnek közvetlen értékelésre és a többi nem, ez viszont nem jelenti feltétlenül azt, hogy a többi szempont figyelembe vételétől teljes mértékben eltekintünk a beszerzési eljárás során. Ezen szempontok is figyelembe vételre kerülnek, csak más módon. Minimális követelményszinteket írunk elő és ezeknek a minimumoknak a teljesítését várjuk el az ajánlattevőktől. A kérdés az, hogy ezen minimumok segítségével körvonalazható-e a kérdéses haditechnikai eszköz olyan szinten, hogy a tervezett funkciók betöltésére alkalmas legyen. A szűrő modellekkel kapcsolatos kérdést tehát inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy: Milyen esetekben használhatók? Szűrő típusú modellek alkalmazása esetén az összehasonlítás menete: 1. Információgyűjtés Az összehasonlítás menetének első két pontja (Információgyűjtés, Kizáró feltételek megfogalmazása) megegyezik a 3. pontban a többszempontú modelleknél leírtakkal. A kizáró feltételek kialakításához kell némi kitételeket tenni, hiszen ebben az esetben a nem pénzügyi szempontok csak ezen keresztül kerülnek figyelembevételre. A kizáró feltételek olyan előírások, amelyek segítségével azt biztosítjuk, hogy a haditechnikai eszköz képes legyen betölteni a számára meghatározott funkciókat. Vagyis ha egy gépjármű feladata 18 katona szállítása, a 16 fő befogadóképességű gépjármű alkalmatlan a feladatkör betöltésére. A kizáró feltétel jelen esetben legalább 18 fő szállításának a képessége. A kizáró feltételek segítségével fogalmazzuk meg, hogy milyen képességekkel rendelkező eszközre van szükségünk. A kizáró feltételekre vonatkozó követelmények szűrő típusú modell esetén:
3. HADITECHNIKAI ESZKÖZÖK ÖSSZEHASONLÍTÁSÁNAK MENETE A többszempontú döntési modell alkalmazása esetében a Kbt. 57. § (2) b) pontját kell figyelembe venni. A pont szerint "összességében a legelőnyösebb ajánlat" kiválasztása a cél. A törvény az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására szolgáló módszertant az 57. § (3) bekezdés írja elő, amely szerint meg kell határozni a:
A Kbt. továbbá engedélyezi a résszempontokon belül az alszenmpontok megadását is. Ebben az esetben a súlyszámokat és az értékelés módszerét itt is ugyanúgy meg kell határozni, mint a résszempontok esetében. Amennyiben összességében a legjobb ajánlattevőt (haditechnikai eszközt) keressük, ebben az esetben is használhatunk, sőt használnunk is kell az előző pont szerinti szűrőket. A szűrők használatával biztosítjuk ugyanis, hogy az összehasonlításra kerülő haditechnikai eszközök mindegyike alkalmas legyen a számára tervezett feladatkör betöltésére, tehát ebben az esetben is pontosan tisztában kell lennünk a tervezett feladatkörről, valamint ezen feladatkör betöltésének az elvárt minőségéről. Az értékelést a Kbt. 90 §.-a írja elő. A par. szerint az ajánlattevő pontértékét a résszempontokra kapott pontértékek (alszempontok) súlyszámmal szorzott összege adja. Az értékelés menetét a három fiktív ajánlattevő és öt résszempont esetében a 2. táblázat mutatja.
A vonatkozó jogszabályok alapján összeállítható a közbeszerzési eljárás esetén, az összehasonlítás során elvégzendő feladatok: 1. Információgyűjtés A Kbt. hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárások előkészítésének és a lebonyolításának a rendjéről valamint az egyes szervezetek feladatairól a 102/2005. HM utasítás foglalkozik. Az utasítás pontosan megnevezi szervezeteket és a feladataikat. Információgyűjtés A közbeszerzési eljárás előkészítésének a szakaszában az Ajánlatkérő [4] az ajánlatkérő nevében eljáró részére megbízást ad ki a közbeszerzési eljárás lefolytatására, amely többek között tartalmazza a:
Az előzetes információgyűjtés tehát a vonatkozó jogszabály szerint a közbeszerzési eljárást kezdeményező szervezet feladata. Figyelembe kell még venni a 102/2005. HM utasítás 5. §-át, amely szerint: "A HM BBBH hatásköre és feladatai 5. § (8) Megbízás alapján piackutatást és piacfelmérést végez, gyűjti, rendszerezi, elemzi a piaci információkat". Az alkalmazónak tehát lehetősége van megbízás alapján a beszerzés pillanatában elérhető haditechnikai eszközökre vonatkozó információk bekérésére. A tervezést a megfelelő mennyiségű információ összegyűjtése érdekében, már akkor célszerű megkezdeni, amikor a Beszerzési Tervekben véglegesen kijelölik a kérdéses haditechnikai eszköz beszerzését és a végrehajtás tervezett idejét. Fontos itt megemlíteni, hogy a tervezés fázisában lehet a legkisebb költséggel a legnagyobb mértékben befolyásolni a beszerzési eljárás sikerességét. A tervezés fázisában pontosítani kell az alkalmazók [6] haditechnikai eszközzel szemben támasztott igényeit. Ismerni kell, hogy a beszerzésre kerülő haditechnika eszközt milyen feladatok elvégzésére kívánjuk felhasználni. Tudnunk kell, hogy jelenleg milyen hasonló haditechnikai eszközök vannak rendszeresítve a szövetséges és lehetséges ellenséges hadseregekben. Az információgyűjtést olyan mértékben kell elvégezni, hogy az összehasonlítást el lehessen végezni. Az összehasonlítás elvégzésekor viszont nem az a kérdés, hogy két haditechnikai eszköz közül melyik a jobb, hanem, hogy a két haditechnikai eszköz közül melyik alkalmasabb a tervezett feladatkör betöltésére. A feladatkör ismerete nélkül az összehasonlítás elvégezhető ugyan, de az eredményei nem lesznek feltétlenül helytállóak. Össze lehet ugyanis hasonlítani önmagában egy luxusgépkocsit és egy középkategóriás combit, és az összehasonlítás eredményeként valószínűleg a luxusgépjármű kerülne ki győztesen. Ha viszont ugyanezt avval a feltétellel végezzük el, hogy a gépkocsit csak hétvégi bevásárlásra fogjuk használni, akkor arra viszont combi az alkalmasabb. A haditechnikai eszközök esetében ugyanezen törvényszerűségek érvényesek. A helyzetünket az a tény jelentős mértékben bonyolítja, hogy a tervezett felhasználás köre harceszközök esetében nem feltétlenül ismert. Hiszen előre pontosan nem lehet megbecsülni, hogy milyen harchelyzetben, milyek földrajzi körülmények között, milyen ellenséges harceszközökkel szemben kerül alkalmazásra. Az információgyűjtés időszakában meg kell vizsgálni, hogy az új haditechnikai eszköz beszerzése milyen infrastruktrurális beruházásokat igényel illetve a kezelői, karbantartói állomány kiképzése hogyan és milyen költségekkel valósítható meg. A lehetséges haditechnika eszközök előzetes vizsgálatakor ki kell térni ezen kérdésekre is. Információval kell rendelkezni arról, hogy az egyes technológiák bevezetése milyen járulékos kiadásokkal járhat. A közbeszerzési eljárás során a Kbt. kötelező jelleggel írja elő az ellenszolgáltatás összegének a vizsgálatát, viszont ennek az összegnek a vizsgálata önmagában nem elegendő. Előzetes információkat kell szerezni a lehetséges járulékos költségekről is. Az információgyűjtés fázisában tehát a következő feladatokat kell elvégezni:
Az információgyűjtés feladata a vonatkozó jogszabályokat tekintve elsősorban a közbeszerzési eljárást kezdeményező szervezet feladata, vagyis azon szervezeté, aki megbízást ad az eljárás lefolytatására. Ki kell viszont emelni, hogy az esetek többségében a közbeszerzési eljárás kezdeményezője -bár valamilyen szinten részt vesz az eszköz üzemfenntartásában-, nem egyezik meg az alkalmazóval. Az alkalmazói igények pontos ismerete a közbeszerzési eljárás kiinduló pontja kell, hogy legyen. Az alkalmazóknak kell megfogalmazni, hogy milyen képességekkel rendelkező eszközre van szükség a feladatainak az ellátásában. Az alkalmazói igények pontos ismeretének a hiánya sok esetben okoz problémát a beszerzési eljárások során, ez pedig többletkiadást vagy pedig esetenként alkalmatlan eszközök beszerzését eredményezheti. Mindezekért az információgyűjtést két részre kell bontani, egy rész az eszközökre vonatkozó adatok gyűjtésére, valamint a kérdéses feladatkör betöltéséhez szükséges képességek leírására. Az információgyűjtés feladatkörét a 3. táblázatban fogalmazom meg.
A táblázatból jól látható, hogy az Ajánlatkérő az Alkalmazó adataiból indul ki. Lényegében az Ajánlatkérő lesz az, aki az alkalmazói képességeket műszaki paraméterekre fordítja, amelyek már számszerűsíthetők és így összehasonlíthatóvá válnak. Kizáró feltételek megfogalmazása Az információgyűjtés fázisában pontosításra kerülnek az eszköz feladatköre, vagyis válaszolni tudunk arra a kérdésre miszerint: Mire fogjuk használni a beszerzésre kerülő haditechnikai eszközt? Amennyiben erre a kérdésre egyértelmű választ tudunk adni, akkor áll a rendelkezésünkre azon funkciókör amelynek a betöltésére haditechnika eszközt keresünk. A kizáró feltételek megfogalmazásához tehát ennek a funkciókörnek és a betöltésére vonatkozó minőségi előírásoknak inputadatként kell a rendelkezésünkre állni. A kizáró feltételek megfogalmazásának a kiinduló pontja a funkcióhoz a képességek társítása, valamint a képességekre vonatkozó minőségi illetve mennyiségi feltételek előírása. A kizáró feltételek tehát egy olyan limitet jelentenek, amelyek teljesítése kötelező, ahhoz, hogy a haditechnika eszközt valóban alkalmazni tudjuk. A kizáró feltételek megfogalmazhatók:
A kizáró feltételek megfogalmazásakor az alábbiakat kell figyelembe venni:
A kizáró feltételekre vonatkozó követelmények lényegében megegyeznek a szűrő modelleknél megfogalmazottakkal. A követelményrendszer abban módosul (szűkül), hogy a teljesség feltételének nem itt kell megfelelni, mivel jelen esetben a kizáró feltételeken felül értékelési szempontok alapján is ellenőrizzük az eszközöket. A kizáró feltételeket az alkalmazói igényekből kiindulva kell megfogalmazni. A minimálisan elvárt szintet az alkalmazónak kell megadni, mivel Ő tudja eldönteni, hogy milyen minimális szint szükséges a feladatainak az ellátásában. Szempontrendszer kialakítása Amennyiben az Ajánlatkérő nevében a HM BBBH jár el, akkor Szakértői Bizottság kerül létrehozásra, amelynek feladata a közbeszerzési eljárást kezdeményező okmányok, vagyis a dokumentáció elkészítése. Ezen okmányoknak többek között tartalmaznia kell az:
A szempontrendszert tehát a Szakértői Bizottság hozza létre. A bizottság a szempontrendszert az ajánlatkérő által megfogalmazott megbízás alapján hozza létre. A Szakértői Bizottság a résszempontok szerint épül fel. A gyakorlatban általában három résszempontot alkalmaznak, ezek:
Ennek megfelelően a Szakértői Bizottságnak van egy Műszaki-, egy Pénzügyi- és egy Ellentételezési Albizottsága. A minőségügy eljárásonként változóan vagy önálló Albizottságként vagy pedig a Műszaki Albizottság részeként működik. A pénzügyi és az ellentételezési résszempontok az esetek többségében azonosak. Jelentősen az eltérések a műszaki résszempontok alszempontjainak a kialakítása területén ezért a továbbiakban csak ezzel foglalkozom. A műszaki alszempontok meghatározásánál az alábbiakat kell figyelemben venni. A) Az alszempontok száma. A szempontrendszer számára vonatkozólag a szakirodalom feltételeket fogalmaz meg. Számunkra a legfontosabb az un. teljesség feltétele, miszerint a szempontrendszernek lehetővé kell tenni a vizsgált eszköz valamennyi vetületének a vizsgálatát. Ez a feltététel a szempontok számát mindenképpen növeli. Egy másik kitétel viszont azt mondja ki, hogy minden újonnan bevezetett szempont csökkenti a korábbi szempontok jelentőségét. Ez lényegében azt jelenti, ha nagyon sok szempont szerint vizsgálom a kérdéses eszközt, akkor a sok kisebb jelentőségű szempont elnyomja a fontosakat. Vagyis a szempontok számát egy tényező növeli míg egy másik maximálja vagyis csökkenti, tehát eszközönként léteznie kell egy optimális szempontszámnak. A szakirodalom valamint a gyakorlat alapján a szempontok számára vonatkozólag úgy fogalmazok, hogy a megfelelő szempontokat kell alkalmazni az egyes eljárások során és a szempontok számának ebből kell adódnia. A szempontok számára vonatkozólag minimum értéket nem fogalmazok meg, de legfeljebb 30-at javaslok . A gyakorlatban gyakran kerül használatra 100-nál is több műszaki alszempont, de az ilyen magas számú alszempont nem növeli, hanem inkább rontja az összehasonlítás pontosságát. Ebben az esetben ugyanis a sok kevésbé fontos, kevésbé súlyos vetület elnyomja a lényegeseket. B) Az alszempontokra megajánlott adatok legyenek hitelesíthetők A közbeszerzési eljárás során nincs lehetőségünk az ajánlattevők által benyújtott adatok ellenőrzésére. Az ajánlattevőt a Kbt. kötelezi a hiteles adatszolgáltatásra, viszont sok adat esetében ez az ajánlatkérő által még utólagos jegyzőkönyvek vagy tanúsítványok bekérése esetén sem lehetséges az adatok valóságtartalmának az ellenőrzésére. Vannak olyan paraméterek, amelyek ellenőrzése egyértelmű például tömeg- és teljesítményadatok, geometriai méretek, stb. Vannak viszont olyan adatok amelyeket, már csak a megvásárlás és az üzembe helyezés után, jelentős idő elteltével tudunk mérni. Erre jellegzetes példák a megbízhatósági mutatók, vagy a fajlagos fenntartási költségek. Az ilyen típusú adatok bekérését és az értékelési rendszerben való figyelembevételét egyértelműen nem javaslom. Az adatok hitelessége nem ellenőrizhető, a szórásuk várhatóan jelentős, mindezek miatt az értékelési rendszerbe csak pontatlanságot visznek. Ilyen esetekben más paraméterek segítségével kell ezen tulajdonságokat ellenőrizni. A megbízhatósági mutatóknál maradva, célszerűbb lehet figyelembe venni egy időszakra vonatkozó szervizköltségeket, vagy a leggyakrabban meghibásodó alkatrészek árát. C) Az alszempontokkal képességeket lehessen méni Az alszempontokat a funkciók betöltésére vonatkozó képességek alapján kell kiírni. Az alszempontok jelen esetben jó közelítéssel a képességeket takarják. Az értékelési rendszer elkészítésekor gyakori hiba, hogy műszaki paraméterekre kérdeznek rá, amelyekből ugyan következnek ugyan a képességek, de sokkal pontosabb eredményeket kapunk, ha közvetlenül azokat vizsgáljuk. Például egy páncéltörő fegyver páncélátütő-képessége sok műszaki paramétertől függ: űrméret, torkolati sebesség, lövedék, stb. Nem egyértelmű, hogy ezen paraméterek milyen mértékben és súllyal adják meg az átütőképességet. Az összehasonlításkor akkor járunk el a legpontosabban, ha nem azon paramétereket vizsgáljuk és hasonlítjuk össze, amelyek meghatározzák az átütőképességet, hanem közvetlenül arra kérdezünk rá. A probléma jelen leírás szerint triviálisnak tűnhet, a gyakorlatban viszont mindennapos. Általában a túl sok műszaki paraméter összehasonlításba történő bevonása eredményezi a 80-100 alszempontot, ami egyáltalán nem pontosítja az összehasonlítást, hanem inkább rontja. A megoldás, ha minden paramétert, megvizsgálunk, mielőtt alszempontként szerepeltetjük: Közvetve vagy közvetlenül határoz meg képességeket? Amennyiben közvetve, vagy más paraméterekkel együttesen, akkor az értékelési rendszerbe való elhelyezését nem javaslom. Meg kell keresni azon paramétereket, amelyek segítségével a képességek közvetlenül mérhetők. Az értékelési rendszert nem szabad összetéveszteni egy műszaki leírással. Az ajánlattevők adatszolgáltatását nem az értékelési rendszer keretében kell elvégezni. D) Az alszemponthoz egyértelműen lehessen hozzárendelni tartalmi elemeket Triviálisnak tűnő feltétel, gyakorlatban viszont előfordul az alszempont olyan megfogalmazása, ami az ajánlattevők számára nem definiálja pontosan, hogy a kérdéses alszemponthoz milyen értékeket kell hozzárendelni. Megoldás az ellenőrzés során, ha a dokumentációt a kidolgozásában részt nem vevő szakértő ellenőrzi. Ilyen típusú ellenőrzések a triviális hibákat könnyen kiszűrik. E) Az alszemponttal lehessen hasznossági különbségeket mérni Szintén triviálisnak tűnő feltétel. Az információgyűjtés hiányosságai miatt kiírható olyan alszempont, amely valóban tükrözi az alkalmazói értékrendet, de a jelentkező ajánlattevők eszközei lényegében közel azonos tartalmi elemeket ajánlanak meg. Ebben az esetben az alszempont nem mér hasznossági különbségeket az ajánlattevők között és fölöslegesen szerepel az értékelési rendszerben. A műszaki dokumentációt kidolgozók a teljesség elvét gyakran túlbecsülve olyan paramétereket kérnek be, amelyek valóban fontos adatok, de az alulinformáltság miatt valamennyi ajánlattevő azonos értéket ajánl meg. Az előzetes információkra ezért is szükség van. Lényeges, hogy az alszempont segítségével különbségeket lehessen mérni az ajánlattevők között. F) Az alszempontra megajánlott tartalmi elem legyen lényeges Meghatározó tulajdonságok alapján kell összehasonlítani a haditechnikai eszközöket. Hogy mi is a "meghatározó", ezt a kérdést már nehéz eldönteni. Az értékelési rendszer túl sok műszaki alszempontja utalhat arra, hogy kevésbé lényeges paraméterek is figyelembe vannak véve. Minden egyes alszempont esetében el kell dönteni, hogy az milyen mértékben járul hozzá az eszköz képességeihez. Ezt a legjobban a súlyszámok [10] segítségével tudjuk ellenőrizni. Megadható például egy súlyszám amely alatt az alszempontot nem lehet figyelembe venni, és az értékelési rendszerből ki kell zárni. G) Az alszempont legyen független a többi alszemponttól Egy képességet csak egyszer kell ellenőrizni. Amennyiben két alszempont között korrelációs viszony van akkor ezen feltétel nem teljesül, ez pedig torzítja a súlyszámokat és evvel az értékelést is. Az alszempontok közötti korrelációk ellenőrzésére Gyarmati (2006/2) mutat be példát. Döntési modell kialakítása A közbeszerzési eljárás döntési modellje a Kbt. 57. és 90. §-ai szerint:
ahol: x j a j -edik ajánlattevő pontértéke; A súlyszámokat és az adható pontszámok nagyságrendjét úgy célszerű meghatározni, hogy az ajánlattevők összesített pontszáma 0-100 pont között legyen. A súlyszámokat a gyakorlatban úgy határozzák meg, hogy az összegük 100, ebben az esetben a résszempontokra adható pontok minimumát és maximumát 0-nak és 1-nek célszerű felvenni. Amennyiben a súlyszámok összege 1, akkor a résszempontokra adható ponthatárt 0 és 100 közé kell felvenni, hogy a kiinduló feltételünket kielégítsük. A felsorol két esetnek a rangsorra nincs befolyása, minkét eset alkalmazása azonos pontszámokat eredményez. A gyakorlatban a műszaki, pénzügyi és az ellentételezési területek súlyszámait úgy határozzák meg, hogy az összegük 100 legyen, ezért a hasznossági függvények értékkészletét úgy célszerű meghatározni, hogy maximálisan 1, minimálisan 0 értéket vehessenek fel. A továbbiakban a modellt ennek megfelelően mutatom be. A súlyszámok számítására több módszer is létezik, amelyre haditechnikai alkalmazására mutat be példákat (Gyarmati 2003). A súlyszámok számításakor abból kell kiindulni, hogy a lehető legpontosabb eljárást alkalmazzuk. Az eljárások alkalmazását a szempontok száma határozza meg ennek megfelelően a 4. táblázatban bemutatom a számítási módszer kiválasztását.
A hasznossági függvények (a Kbt. 57. § (3) d) pont megfogalmazásában: módszer) témakörét, a terjedelem miatt a 4. pontban ismertetem. Értékelés Az ajánlatok értékelése során a beérkezett pályázatokból a tartalmi elemeket a döntési modellbe behelyettesítve megkapjuk az egyes ajánlattevők végső pontértékeit. A nagy mennyiségű adatok feldolgozása indokolja a számítógépes apparátust. Több olyan jellegű kezdeményezés született a HM BBBH-ban, ami közbeszerzési eljárások lebonyolítására alkalmas szoftver beszerzését illetve fejlesztését célozta meg. A Gépjármű Beszerzés Program lebonyolítására készült például a TENDER program. Sajnos jelenleg nincsen általánosan használható szoftver. Ennek a hiányában a Szakértői Bizottságok eljárásonként táblázatkezelő programok segítségével számolják a végeredményeket. A megoldás hiányossága a nem megfelelő adatvédelem, a nehezen elkészíthető jelentések, az adatbáziskezelő funkciók hiánya, a statisztiaki feldolgozás problémája és a hálózati problémák. Mindezen hiányosságok miatt feltétlenül szükséges lenne egy általános döntéstámogató szoftver, amelyet valamennyi közbeszerzési eljárásban fel lehetne használni. 4. Hasznossági függvények Ebben a pontban felsorolom, a lehetséges hasznossági függvényeket, elemzem őket, majd az elemzés eredményeképpen megállapítom az alkalmazhatóságukat. Lineáris pozitív iránytangensű
A függvény gráfját a 1. ábra mutatja. Az ábra alapján belátható, hogy
ahol: tmin az a legnagyobb tartalmi elem, amelynek a hasznossága 0, és tmin > 0; A transzformáció hasznossági értékekre való befolyásának a meghatározására, képezzük az alábbi hányadost:
vagyis a kétszer nagyobb tartalmi elem nem jelen kétszer nagyobb hasznosságot. Képezzük a következő hányadost:
A tartalmi elemek különbsége tehát arányos a hasznosságuk különbségével. A kétszer nagyobb tartalmi elem különbség tehát kétszer nagyobb hasznosságkülönbséget jelent. Az alkalmazás feltétele 1. Létezik olyan t min tartalmi elem, amely u (tmin) = 0 hasznossággal rendelkezik, ebből következik, hogy ez alatt az eszköz alkalmatlan a funkció betöltésére, tehát t min egyben kizáró paraméter is. 2. Létezik olyan t max tartalmi elem, amelytől nagyobb tartalmi elem nem rendelkezik nagyobb hasznossággal, vagyis:
ahol c > 0. A függvény tulajdonságai 1. A nagyobb tartalmi elem nagyobb hasznossággal rendelkezik. 2. A tartalmi elemek hasznossága lineárisan növekszenek. 3. A hasznossági függvényben alkalmazott transzformáció miatt a kétszer nagyobb tartalmi elem nem kétszer hasznosabb, a kétszer nagyobb tartalmi elem különbségek jelentenek kétszer nagyobb hasznosságot. Lineáris egyenes arányosságúAz (1) képlet szerinti függvény esetében a kétszer nagyobb tartalmi elem nem jelent kétszer nagyobb hasznosságot. Amennyiben ilyen tulajdonságú hasznossági függvényt akarunk képezni akkor az (1) összefüggést kell átalakítani. Ha tmin = 0 akkor :
A keresett hasznossági függvény tehát:
A kétszer nagyobb tartalmi elem csak akkor jelent kétszer nagyobb hasznosságot, ha t < tmax . A tmax az Ajánlatkérő által meghatározott olyan érték, amelynek a túlteljesítése nem jelent többlethasznot. Az alkalmazás feltétele 1. A zérus nagyságú tartalmi elem hasznossága zérus. A zérusnál nagyobb tartalmi elem már rendelkezik hasznossággal, vagyis u (0) = 0, és u (0 + c) > 0, ha c > 0 . 2. Létezik olyan t max tartalmi elem, amelytől nagyobb tartalmi elem nem rendelkezik nagyobb hasznossággal, vagyis:
ahol c > 0. A függvény tulajdonságai 1. A nagyobb tartalmi elem nagyobb hasznossággal rendelkezik. Ebben az esetben a tmax és a tmin értékeket nem az ajánlatkérő határozza meg, hanem a beérkezett ajánlatok legnagyobb illetve legkisebb tartalmi eleme adja. A hozzárendelés szabálya megegyezik az (1) illetve a (2) függvényekkel, avval a különbséggel, hogy: tmin az ajánlatok között szereplő legkisebb tartalmi elem; tmax az ajánlatok között szereplő legnagyobb tartalmi elem A hasznossági függvény elve, hogy az a legkedvezőbb, amelyik az ajánlatok között a legjobb. A legkedvezőtlenebbet hasonló elven képzi. Képezzük az (1) szerint t1 és t2 tartalmi elemek különbségét:
A u(t1) - u(t2) különbség adja meg, hogy számunkra mennyivel hasznosabb, mennyivel jobb az egyik tartalmi elem a másiktól, vagyis mennyivel jobb az egyik eszköz a másiktól. A fenti képlet szerint ez az érték viszont a legnagyobb és a legkisebb értékek szerint képzett tmax és tmin különbségétől függ. Tehát két tartalmi elem hasznosságának a különbsége lényegében az ajánlattevőktől és nem az ajánlatkérőtől függ. Ezen hasznossági függvény alkalmazásával a rangsort jelentős mértékben a beérkezett ajánlatok döntik el. A függvénnyel kapcsolatban felmerülő problémát egy gyakorlatban gyakran előforduló helyzettel lehet a legjobban szemléltetni. Egy résszempontra az ajánlattevők egymáshoz nagyon közeli tartalmi elemeket ajánlanak meg. A tartalmi elemek között olyan kicsi a különbség hogy a hasznosságuk közötti különbség a felhasználó számára jelentéktelen és elhanyagolható. A függvény mégis a legnagyobb pontszámkülönbséget adja, holott lényegében a kérdéses résszempontot azonos szinten teljesítik. Egy ajánlattevő a többihez képest irreálisan magas, egy pedig irreálisan alacsony pontszámot kap. Mindezek miatt ezen függvény alkalmazását nem javaslom. Az ajánlatkérőnek a megbízó előírásai alapján meg kell tudni mondani, hogy mely tartalmi elem jelenti a maximális, és mely tartalmi elem jelenti a minimális hasznosságot. Lineáris negatív iránytangensű
A függvény gráfját a 2. ábra mutatja. Az ábra alapján belátható, hogy
Mivel a hozzárendelés az (1) függvényhez hasonlóan f(x)=mx+c formájú, ahol Az alkalmazás feltétele 1. Létezik olyan tmax tartalmi elem, amely u(tmax) = 0 hasznossággal rendelkezik, ebből következik, hogy az ennél nagyobb tartalmi elemű eszköz alkalmatlan a funkció betöltésére, tehát t max egyben kizáró paraméter is. A függvény tulajdonságai 1. A kisebb tartalmi elem nagyobb hasznossággal rendelkezik. Ha a minimális és a maximális tartalmi elemeket az ajánlatok határozzák meg, akkor az egyenes iránytangensét az ajánlattevők határozzák meg, és evvel együtt az ajánlatok közötti különbségek és ebből adódóan a sorrend is tőlünk függetlenül határozódik meg. Ezért jelen függvénynél is a t min és a t max tartalmi elemeket nekünk, vagyis az ajánlatkérőnek kell meghatározni. Ezen értékek segítségével határozhatjuk meg, hogy számunkra mi a legjobb és mi a legrosszabb. Fordított arányosságúA (3) függvény az (1) függvényhez hasonlóan intervallumskála szintű transzformációt végez. Ezen transzformáció az (1) alatti levezetés értelmében csak a különbségek összehasonlítását teszik lehetővé. Ha a tartalmi elem csökkenő utilitású, vagyis a kisebb a jobb, és elvárás az utilitásértékek összehasonlítása, akkor ennek a következő függvény tesz eleget:
mivel
ha t0 > tmin. Az alkalmazás feltétele 1. Nem létezik olyan tmax tartalmi elem, amely u(tmax) = 0 hasznossággal rendelkezik, ebből következik, hogy bármely nagyságú tartalmi elem pozitív hasznossággal rendelkezik. A függvény tulajdonságai 1. A kisebb tartalmi elem nagyobb hasznossággal rendelkezik. Az alábbi függvény egy speciális igényt elégít ki. Miszerint egy adott funkció vagy funkciócsoport betöltéséhez meghatározható az ellenszolgáltatás optimális mértéke. A meghatározott ellenszolgáltatástól nagyobb vagy kisebb egyaránt csökkenő hasznosságot jelent. Egy meghatározott funkció betöltéséhez meghatározható annak a költsége. Amennyiben az ajánlattevő ellenszolgáltatási összege ettől kisebb, az feltételezhetően gyengébb minőséget képvisel, amely csökkenti az ajánlat hasznosságát. Ha az ellenszolgáltatási összeg a meghatározottól nagyobb az olyan egyéb képességeket vagy opciókat tartalmazhat, amely az ajánlattevő számára nem jelent többlet hasznosságot. Vagyis a feltételezés szerint létezik egy un. funkcióköltség, amely maximális hasznossággal bír. Az ettől nagyobb illetve kisebb ellenszolgáltatások hasznossága egyaránt kisebb. Az elv megvalósításához olyan függvény kell keresni, ahol a maximum, a tmin és a tmax között van. Ennek tesz eleget a
másodfokú függvény. A maximális utilitás egységnyi, hasonlóan a korábbi függvényekhez. A tmin tartalmi elemnél kisebb, és a tmax tartalmi elemnél nagyobb értékek zérus utilitással rendelkeznek. A maximális utilitást a két szélső érték között veszi fel. A függvényt a gyakorlat számára és kérésére fogalmaztam meg. A gyakorlat a pénzügyi szempontok értékelésére tervezte használni. Jelenleg az alkalmazásáról nincsenek tapasztalatok. A legnagyobb problémája a függvénynek, hogy a csökkenő költségeket nem jutalmazza. Az egy bizonyos szint alá csökkenő költségek kevesebbet érnek. Az árverseny tehát csak meghatározott határokon belül érvényesül. Bár az elv a mindennapi gyakorlatban is érvényesül, hiszen a nagyon olcsó árukkal szemben bizalmatlanok vagyunk, hiszen a minőségük sok esetben kétséges, egy közbeszerzési eljárásban viszont sok bizonytalanságot vihetünk bele az értékelésben. Az eszközök minőségét más szempontoknak kell ellenőrizni. A funcióköltség egy valóban létező összeg, meghatározása viszont bizonytalan. A túlságosan silány minőséget, ami az ellenszolgáltatás esetlegesen alacsony összegéből látható, más eszközökkel kell kiszűrni. A pénzügyi szempontok esetében gyakori a (4) függvény alkalmazása, úgy, hogy a tmin érték, nem egy általunk meghatározott összeg, hanem az ajánlattevők közül a legkisebb. Ez azt mondja ki, hogy: a legolcsóbb a legjobb. Ez nem minden esetben igaz. Gondoljunk csak egy egyszerű élelmiszervásárlásra. Az elemzés végén újra megerősíthető, hogy használjunk bármely hasznossági függvényt, azon értékeket, amelyekhez a legnagyobb illetve a legkisebb hasznosságot rendeljük, nekünk kell meghatározni. Ezen értékek adják meg a mi speciális körülményeinket, a vevői igényeinket, és az értékrendünket. Mindezek alapján a függvény alkalmazását nem javaslom. Szakaszos növekvő utilitásúAz eddig felsorolt hasznossági függvények esetében a (4) kivételével, alapelv volt hogy a tartalmi elemek hasznosságának a változása a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb érték között állandó, vagyis a hasznossági függvények állandó iránytangensűek. Az ilyen típusú hasznossági függvények segítségével a legtöbb alszempont leírható. Nem lehet viszont kijelenteni, hogy valamennyi szempont esetében a hasznosság változása állandó. Az ilyen típusú alszempontok leírására többféle függvény is szóba jöhet: hatvány, trigonometrikus, exponenciális, vagy logaritmikus ezek viszont meglehetősen összetettek és nehéz megfelelő módon simítani úgy, hogy a kívánt hasznosságot rendeljék a kéréses tartalmi elemhez. Célszerűbb megoldás, ha a hasznossági függvényt több különböző iránytangensű egyenesekből állítjuk össze. Amennyiben a legkedvezőbb és legkedvezőtlenebb értékek között szakmai indokok alapján olyan t i értékek állapíthatók meg, amelyek környezetében a tartalmi elemek hasznossága igazolhatóan változik, definiálható a következő függvény:
ahol
Az 1. tulajdonság jelenti, hogy az utolsó szakasz végén a függvény maximuma 1. A 2. tulajdonság jelenti, hogy a függvény minimuma az első szakasz elején 0. A 3. tulajdonság szerint a szakaszhatárokat jelölő t i értékeknél a függvény nem feltétlenül folytonos, és a jobbra eső szakasz hasznossága ti - nél nem kisebb a balra esőnél. A 4. tulajdonság azt jelenti hogy a szakaszokon belüli egyenesek nem csökkenőek.
Az (5) függvény pozitív utilitású vagyis a tartalmi elemek növekedésével a hasznosságuk nem csökken, gráfját a 3. ábra mutatja.
A függvényt széles körben értelmezhető. A definíció lehetővé teszi a diszkrét tartalmi elemek hasznosságának az értékelését. Vagyis ha az alszempontra műszaki vagy egyéb okokból csak meghatározott (nem folytonos) értékek ajánlhatók meg, e függvény lehetővé teszi az értékelésüket (4. ábra). Szakaszos csökkenő utilitásúHa az alszempont negatív utilitású, vagyis a növekvő tartalmi elemek hasznossága nem nőhet, akkor:
ahol:
Az egyes tulajdonságok a (5) függvény tulajdonságai alapján értelmezhetők. A hasznossági függvények összegzése, következtetésekAz előzőekben több hasznossági függvényt ismertettem, amelyekből hat alkalmazását javaslom. A gyakorlatban előfordul ezen függvényeken felül mások alkalmazása is. A többi hasznossági függvény viszont ezekhez képest összetettebb, az alkalmazásuk nehézkes. A felsorolt négy hasznossági függvény egyszerű könnyen alkalmazható, és a tapasztalatok szerint bármely szempontra vonatkozó igényt kielégít. Az 5. táblázatban összefoglalom az ismertetett függvényeket és tulajdonságaikat. Az 5. táblázat alapján a felsorolt hasznossági függvények már összevethetők. Az 1. és a 2. folyószámú tulajdonságok alapján a függvények könnyen kiválaszthatók. Az egyes szempontok jellegükből következik, hogy növekvő, vagy pedig csökkenő utilitásúak. A költség jellegű szempontok például csökkenő utilitásúak, mivel a kisebb költés egyértelműen kedvezőbb. A teljesítmény jellegű szempontok pozitív utilitásúak, vagyis például a nagyobb átütőképességű a jobb. A táblázat többi pontja alapján a négy függvényt két csoportra lehet bontani az (1), (3), (5), (6) valamint a (2) és a (4). A két csoport között az alapvető különbség matematikai szempontból az, hogy a (2) és a (4) arányskála szintű eredményeket szolgáltat, míg a másik csoport csak intervallumszintűt. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az (1), (3), (5), (6) függvények a táblázat 1. tulajdonságának a hiányában csak intervallumszint eredményeket szolgáltatnak. Ez mivel az ajánlattevők közül csak egyet, a legjobbat akarjunk kiválasztani, nem jelen hátrányt az amúgy magasabb információtartalmú arányskálával szemben. Az intervallumszintű eredményeket szolgáltató (1), (3), (5), (6) függvényeket további két csoportra tudjuk bontani. Az (1), és a (3) esetében szakmailag csak a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb értékek határozhatók meg, míg az (5) és a (6) esetében ezen két értéken felül további olyan értékek határozhatók meg, amelyek az értékelés intervallumában további töréspontokat jeleznek, ahol a tartalmi elemek hasznossága különböző mértékben változik. A két csoport közötti egyértelmű választást a 6. táblázat szerint lehetséges.
Irodalom Gyarmati, J.,: A haditechnikai eszközök összehasonlításának módszertana, Katonai Logisztika, 12. évf. 2. szám 148-194. p. 2004. Gyarmati J.: A nehézpuskát jellemző szempontok fontosságát kifejező súlyszámok számítása és statisztikai vizsgálata, Haditechnika, 2006/2, 11-16. Gyarmati J.: Műszaki berendezések vizsgálta faktoranalízis segítségével, Alkalmazott Matematikai Lapok 23 (2006), 73-83. Gyarmati J.: Többszempontos döntéselmélet alkalmazása a haditechnikai eszközök összehasonlításában, ZMNE, PhD értekezés, 2003. [1] Ez a cikk a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült. This project was supported by the János Bolyai Research Scholarship of the Hungarian Academy of Sciences. [2] A közbeszerzésekre vonatkozó jogszabályok tisztázása érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Kbt. értékhatárt szab meg, ez árú beszerzés esetén 8 millió forint, ezt az összeget a haditechnikai eszközöknek a beszerzési költségei túlnyomó többségben meghaladják. Továbbá a Kbt. 29 §. szerint, amely a Európai Közösséget létrehozó szerződés 296. cikke szerint fogalmazódott, haditechnikai eszközök beszerzését a Kbt. IV. Fejezet figyelmen kívül hagyásával lehet lefolytatni. Ezen részt a 228/2004. (VII. 30.) Korm. rendelet szabályozza, ezen rendelet összehasonlításokra vonatkozó paragrafusai (21. §; 46. §) viszont megegyeznek a Kbt. ide vonatkozó (57. §; 90. §) részeivel, ezért a továbbiakban a Kbt tekintem alapnak a munkám során, és csak azon jogszabályokat említem meg, ahol a Kbt.-től eltérések vannak, illetve kiegészítések szerepelnek. [3] A kizáró feltétel a közbeszerzési eljárás során olyan kötelező jellegű előírás, amelynek a nem teljesítése az ajánlat érvénytelenségét vonja maga után. A Kbt. 60 §.-a külön foglalkozik a "kizáró okkal", ami az ajánlattevőre vonatkozik. A cikkben az ajánlattevő alkalmasságának a vizsgálatával nem foglalkozom. Az általam használt "kizáró feltétel" az ajánlattevő, ajánlatára értendő. [4] A jóváhagyott Beszerzési Terv alapján a közbeszerzési eljárást kezdeményező költségvetési fedezettel rendelkező szerv vezetője. [5] A megbízás tartalmát a 102/2005. HM utasítás tartalmazza, itt csak azon pontok lettek felsorolva, amelyek a cikk által vizsgált témakör, vagyis az összehasonlítás tekintetében mérvadóak. [6] Az alkalmazókon a beszerzésre kerülő haditechnikai eszközt felhasználó, üzemeltető fegyvernemet vagy szakcsapatot értem. [7] Gépjármű esetében például terepjárást fokozó berendezések (lövedékálló gumiabroncs, önzáró differenciálzár, teljesítmény-leadó tengely, stb.) megléte. Adott konténerhez vagy más berendezéshez való csatlakozás lehetősége. [8] Minimálisan szállítható személyek száma, lőtávolság, páncélátütő-képeség, stb. [9] Forrás: HM BBBH (Köz)beszerzési Szabályzata 2.14.8.pontja. A felsorolás nem teljes, az egyértelműség kedvéért csak azon pontok lettek említve, amelyek a haditechnikai eszközök összehasonlításával kapcsolatosak. [10] A súlyszám a döntési modell eleme, az alszempont fontosságát jelzi.
|
,
, (1) 
, 
. 
, 
. 
(2) 
, 
. 
(3) 
, a hasznossági függvény jellemzői az (1) alapján megfogalmazhatók. 
(4) 
, 
(5) 
(6) 
Vissza a szöveghez
© ZMNE BJKMK 2006.