Koncz Miklós Tamás (ZMNE)Absztrakt A cikk első felében a szerző összegzi és meghatározza különféle fegyverrendszerek célanyagául szolgáló repülőgépek tulajdonságait, főbb jellemzőit. Majd jellemzők alapján elvégzi osztályozásukat, rendszerezésüket. A cikk második felében európai célrepülőgép gyártók termékei közül összehasonlítja azokat, amelyek alkalmasak a Magyar Honvédség MISTRAL légvédelmi rakétarendszer célfeladatainak ellátásához. Bevezetés A nagy értékű, kiemelt fontosságú objektumok védelme a támadó helikopterek, repülőgépek, cirkáló robotrepülőgépek és egyéb pilótanélküli repülőgépek ellen, összehangolt, integrált több szintű légvédelmet igényel. Azok a légi járművek, amelyek behatolnak a védett objektum légterébe, különféle légvédelmi fegyverekkel találják szembe magukat. Magyarországon egyik ilyen rendszer a MISTRAL légvédelmi komplexum. A legmodernebb légvédelmi fegyverrendszerek mit sem érnek kiképzett, begyakorolt, a rendszer tulajdonságait jól ismerő, felkészült katona állomány nélkül, ezért rendszeres felkészítő gyakorlatokkal és éleslövészettel kell fenntartani a fegyver bevethetőségét. A gyakorlatokon pilótanélküli repülőgépek szolgálnak megsemmisíthető, alacsony költségű célanyagul és egy ilyen, a MISTRAL komplexum célanyagául szolgáló pilótanélküli repülőgép megvalósítását tűzte ki célul az Aero-Target Bt. A cikkben a fejlesztő szempontjából kerül ismertetésre a célanyagok osztályzása, az Európában gyártott hasonló rendszerek összefoglalása és ezek főbb jellemzőinek ismertetése. Célrepülőgépek osztályozása, főbb jellemző tulajdonságaik meghatározása A fejezetet a célgépek meghatártozásával , kell kezdeni, hogy későbbiekben az osztályozásnál ne jelentsen problémát annak eldöntése, az adott eszköz célgép-e vagy sem. A célrepülőgépek (TUAV, Target Unmanned Air Vehicle) olyan speciális eszközökkel ellátott repülőgépek, amelyek valódi célpontokat imitálnak (támadó repülőgépek, helikopterek, levegő-föld rakéták, stb .), így lehetővé teszik különféle fegyverrendszerek kipróbálását, beüzemelését, paramétereinek meghatározását, azt üzemeltető és kiszolgáló személyzet begyakoroltatását, katonai gyakorlatok végrehajtását, úgy hogy az ne veszélyeztessen élőerőt, és minimálisra csökkentse a végrehajtás költségeit! A célrepülőgépeket különféle szempontok alapján osztályozhatjuk, azonban figyelembe kell venni, hogy a gyártók a specifikációkat különbözően adják meg, sokszor más és más feltételek mellet és egyes gépek adatainak egy része hiányos vagy titkos adat. Különösen igaz ez a célrepülőgépek árára. Alapvető konstrukciós kérdés a célgép felhasználási területe, milyen fegyver vagy fegyverrendszer célszimulációjára szánták, és az adott támadó vagy védelmi rendszernek milyen lehetséges ellenséges eszközöket kell leküzdeni. Ezen fegyverrendszerek - egy a cikk szempontjából kiemelt tulajdonságok szerinti - lehetséges osztályozása a következő: 1. LÉGVÉDELMI RENDSZEREK (AD Systems , Air Defence Sytems) : A. SAM (Surface-to-Air Missiles , föld-levegő rakéták) fegyverek: - Kis hatótávolságú légvédelmi rakéták:
- Közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek (Medium Range Air Defense), amelyek hatásosak gyors és mozgékony repülőgépek, helikopterek és cirkáló robotrepülőgépek ellen (például: KUB SA-6, BUK-M1, OSA-AK Wasp , Tor M1 9M330, SM1, NSSM, Roland). - Nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek (Long Range Air Defense) (például: Patriot (MIM-104, PAC-3, ASTER 30-SAMP/T vagy az orosz ANTEY-2500), amelyek taktikai ballisztikus rakéták, cirkáló robotrepülőgépek, ARM (Anti Radiation Missiles, radarelhárító rakéták, TDM1,2 (Theater Defence Missile, hadszíntéri rakéták)) és egyéb nagysebességű, nagymagasságban repülő célpontok megsemmisítésére szolgálnak. B. ADA légvédelmi tüzérség (Air Defense Artillery). Az automatikus légvédelmi ágyúknak nagy szerepe van a légvédelmi rakéták közeli holt terében tevékenykedő nagysebességű célok elpusztításában. 2. EGYÉB - LÉGI JÁRMŰRE TELEPÍTETT - FEGYVERRENDSZEREK: - AAM fegyverrendszerek (Air-to-Air Missile , levegő-levegő rakéták), (például: Sidewinder , ASRAAM, METEOR, MICA, MISTRAL ATAM). - Egyéb légiharc céljait szolgáló tűzfegyverek. A légvédelmi rendszerek közül a rövid hatótávolságú légvédelmi tüzérséget és a légvédelmi rakéta fegyvereket SHORAD és VSHORAD (Short Range Air Defence , Very Short Range Air Defence) összefoglaló névvel is illetik, és a világ legnagyobb célgép felhasználóinak számítanak. VSHORAD kategóriába a 4 km és az alatti hatótávolságú légvédelmi rakéta és automata légvédelmi ágyúkat sorolják, a SHORAD kategóriába az előbbi feletti és 20 km alatti hatótávolságú légvédelmi fegyverek tartoznak. Az itt felsorolt fegyverrendszereket fizikai működési elvük szerint lehetnek tűzfegyverek vagy reaktív hajtású fegyverek (rakéták). A fenti osztályozás jól mutatja, hogy a fegyverrendszerek és a velük leküzdhető ellenséges célpontok kölcsönösen meghatározzák egymást, így indirekt módon, az adott rendszerhez alkalmazandó célrepülőgép is specifikálható. E fegyverrendszerek célanyagául vontatott (towed), szállító repülőről indított vagy önálló célrepülőgépek (free-flying) szolgálhatnak. A vontatott célanyagok lehetnek zsákos (sleeve) (például: SACEPAM TAXAN3), vagy szilárd vázú (hard target) (torpedószerű), amelyeket 1500-6000 m hosszú kötélen vontatnak harci repülőgépek vagy polgári repülőgépek (például: TLX14). Legnagyobb veszélyük a pilóta életének kockáztatása5, és a vontató repülőgép magas üzemeltetési költsége, kicsi manőverező képességük, előre megjósolható közeledésük és ezen túl egyáltalán nem hasonlítanak egy repülőgépre. Lehetséges a céltárgyakat pilóta nélküli repülőgépekkel vontatni (például: SNIPE), így biztonságosan kezelve a fenti kockázatot, növelve a költséges pilótanélküli repülőgép felhasználhatóságát és biztosítva újrahasználhatóságukat. A vontatott célanyagok, hátrányos tulajdonságaik miatt, nem kerülnek részletezésre a cikk keretein belül. Léteznek olyan TUAV-k amelyek egy másik TUAV hordoznak, és azok gyorsítják a megfelelő sebességre, és szállítják a megfelelő helyre (DO-DT25 és DO-DT55 páros). Nagy sebességű célanyagok alacsony költségű változatai sokszor vadászgépek függesztményeként érik el a kívánt sebességet, és azokról leválva, kitérő pályára térve, semmisítik meg őket (például DO-SK10). Ezek lehetnek beépített hajtóművel rendelkezők vagy a szállító járműről leválva és azután vitorlázva - saját irányító rendszerrel - végrehajtva feladatukat (például: GT-4006). Meg kell említeni azokat, a nem repülőgép kategóriába eső, átalakított és célanyagnak használt rakéták (például KUB), amelyek a hibásak (ZM-9) vagy élettartamuk végén járnak.7 A rakéta eredeti robbanófejének helyére egy repülésirányító egység kerül, ezen túl ellátják infracsapda szóróval, önmegsemmisítővel, impulzusüzemű válaszadóval. A rendszer alacsonyan repülő nagysebességű légi fenyegetést szimulálhat, beleértve a precíziós fegyvereket. Alkalmas a következő fegyverrendszerek célanyagául, mint például az Igla , Stinger , Mistral , Blowpipe , RBS-70, Starstreak , Javelin , Shilka , Tunguska-M1, Tor, Kvadrat , Osa , Buk , Hawk , Roland, Crotale , Rapire , and ADATS. Hasonló tulajdonságokkal rendelkezik az a módosított tüzérségi lőszer, ami ütegből indítható és azután ballisztikus pályán rakéta meghajtással halad. Hátránya a rövid repülési idő és nehéz érzékelhetőség (2005-ben a Balti 2-2005 gyakorlaton az Igla célanyagául alkalmazták több-kevesebb sikerrel). A fenti fegyverrendszerek fő - célrepülőgépek szempontjából- sajátossága a hatótávolság és a célpont lehetséges maximális sebessége (adott elfogási valószínűséggel). A célanyag sebességének az imitált cél sebességének tartományába kell esnie. Ezért a célanyagok összehasonlításánál elsődleges szempont a célrepülőgép maximális sebessége. E paraméter alapján a célrepülőket alacsony, közepes hangsebesség alatti és hangsebesség tartományának osztályába sorolhatjuk. A felosztás szerint az alacsony sebességű tartományba a 460km/h-nál kisebb, a közepes sebességű tartományba a 460 és 925km/h közti, a 925km/h feletti, pedig a hangsebesség tartományába eső maximális sebességű célanyagokat soroljuk8. A célrepülőgépek költsége exponenciálisan nő az elérhető maximális sebességgel (lásd 2.ábra). A nagyobb sebesség eléréséhez nagyobb teljesítménysűrűségű hajómű kell, ami gazdaságosan csak gázturbinával érhető el. A gázturbina alkalmazása még azzal az előnnyel is jár, hogy a célrepülőgép infravörös és ultraibolya képe közelebb áll egy valós repülőgéphez, mint egy belső égésű motorral és piropatronnal megnövelt infrasugárzású repülőgépé. A modern rakéták hőkereső feje legalább két hullámhosszon működik, így el tudja különíteni az infracsapdákat a motor hőjétől (ugyanez igaz a repülőgépek támadó rakéta riasztó rendszerére9). A sebesség mellett meg kell említeni a célanyag mozgékonyságát, manőverező képességét, fordulékonyságát. Természetesen egy valódi vadászrepülőgépnek más a manőverező képessége, mint egy csapatszállító repülőgépnek, ezért a kiszolgált fegyverrendszer és a szimulált objektum határozza meg a célanyag elvárt mozgékonyságát. A célanyagok fejlődése, fejlesztése során általában két fejlődési irányt lehet találni és ez általánosan jellemző a felhasználó ország gazdasági helyzetére is. Gazdaságilag kevésbé fejlett országok gyakran fejlesztenek egyszerű, saját célanyagokat a meglehetősen drágán vásárolt fegyverrendszereikhez, amelyeket ügyes modellezők fejlesztenek, üzemeltetnek, gyártanak, így csökkentve az amúgy is magas üzemeltetési költségeket. Gazdag országokban sokszor egyes repülőgépgyártók specializálódnak ezek gyártására, akiknek a termékskálája igen széles, az egyszerű, egyszer használható célanyagoktól a bonyolult szuperszonikus célokig. Közös a két vonalban, hogy mindketten egyszerű távirányítású gépekkel kezdtek, esetleg a professzionális gyártóknak volt tapasztalatuk és lehetőségük valódi repülőgépek távirányításúvá alakításában. Itt kell elkülöníteni a célrepülőgépek két csoportját: a közvetlen találatra szánt (direct kill), ezért így is tervezett és a többszöri felhasználásra szánt (ezért drágább és több fedélzeti elektronikát hordozó) repülőket. A gyakorlat azt mutatja, hogy az 50 kg feletti össztömegű (felszállási tömegű) repülők nagyrészt többszöri felhasználásúak, amit előállítási költségük indokol (kivétel például a Mirach 100/5). A költségek relatív megítélése erősen függ az adott ország gazdasági helyzetétől és katonai kiadásainak nagyságától! A gyártók ritkán adják meg konkrétan, milyen típusú az adott cél (például: DO-DT35 elpusztítható cél), csak az alacsony költségű jelzőből lehet rá következtetni. A lelőhető célok előnye, hogy sokkal jobban késztetik a fegyverrendszert kezelő katonákat a jó eredmény elérésére (mintegy trófeát jelent a megsemmisített repülő). A célgépek minőségét meghatározza, mennyire képes az alkalmazott fegyverrendszer:
A célanyag fenti tulajdonságait úgy lehet az elvárásoknak megfelelővé tenni, ha tudjuk milyen technológiával, történik az adott fegyverrendszer célérzékelése, megfogása, felismerése, követése és elfogása, azonban méretükből adódóan fizikai tulajdonságaik eltérnek a valódi céloktól. Az érzékelő rendszerek alapján a következő célmegfogást végző rendszerek léteznek:
Természetesen a harci repülőgépek védekeznek a légvédelmi rendszerek különféle érzékelőivel szemben, próbálják elfedni saját árulkodó kisugárzásaikat vagy megtéveszteni, megzavarni a különféle szenzorokat. A fejlettebb TUAV-k leutánozzák "nagy társaik" e képességét is. A fenti okok miatt a célrepülőgépeket különféle, őket a valódiakhoz hasonlóvá tevő vagy az operátorok felkészítését és a felkészültség értékelését segítő, eredményességét kijelző - a hasznos teher kategóriába eső - eszközökkel látják el:
A fejlettebb, többszöri felhasználásra szánt célgépeket ellátják találati pontosság jelző elektronikával (MDI, Miss Distance Indicator), a rakétákban pedig késleltetett gyújtót alkalmaznak, így megóvva a célanyagot a megsemmisüléstől11,12. Tüzérségi lövészeteken is alkalmazzák ugyanezt a rendszert, a kisebb találati valószínűség miatt13. Ezek a rendszerek akusztikai, doppler vagy egyéb elven működnek, a lökéshullámot érzékelik, amit a hangsebesség feletti lövedék kelt. Egyes rendszerek, a távolságot, mások a találati szektort és a lövedék elhaladás távolságát tudják megadni, ezen túl a találati adatokat a kiértékelőkhöz rádiós összeköttetéssel eljuttatni. A fedélzetre telepített rendszer alternatívája az optikai találati pontosság értékelő rendszer (VMDI, Visual Miss Distance Indicators), amely egy precíz, kettős optikai rendszer (3D értékelés). A légvédelmi rakéták hőkereső fejének manipulálására a célrepülőgépeket fel kell szerelni olyan eszközzel vagy eszközökkel, amelyek infrasugárzását , hőkibocsájtását hasonlóvá teszi a valós repülőgépekhez. A harci repülőgépek és helikopterek túlnyomó része gázturbinás meghajtású, ezért magas, több száz fokos kiáramló gázhőmérséklettel (500-700 °C) rendelkeznek. A célgépekre különféle pirotechnikai, gázégős, elektromosan hevített vagy egyéb hőforrásokat telepítenek, hogy megnöveljék a kis hőkibocsájtású motor hősugárzását. Szokták pirotechnikai és feketetest sugárzó kategóriába sorolni az IRSS-eket . A pirotechnikai eszközök, piropatronok töltete magas égési hőmérsékletű magnéziumot, alumíniumot, oxidálószert és lángszínezőt tartalmaz14,15. Más rendszerek külön erre a célra egy független kisméretű gázturbinát vagy üzemanyag égetőt16 alkalmaznak, amely külön üzemanyag ellátó rendszerrel működik. Némely megoldásnál hőálló kúpos vagy más alakos magas hőmérsékleten izzó, a turbina kiáramló sugárnyalábjában elhelyezkedő lángterelővel növelik a repülő infravörös sugárzását.17 A feketetest sugárzók egyik fajtája egy propán gázégő által hevített, izzó, fém orrgömbből áll.18 Ehhez hasonló eleven működik, csak jobb hatásfokú megoldás, amikor az elektromos áram által hevített sugárzót, egy cink-szulfid lencse mögé rejtik, ami megakadályozza repülés közben, a körülötte erősen áramló levegő hűtő hatását.19 Legegyszerűbb és üzemeltetés szempontjából is könnyebbséget jelent (nem kell külön pirotechnikai anyag kezelésében jártas és engedéllyel rendelkező kezelő), ha a repülőgép sugárhajtóműves, és a kiáramló forró gáz sugárzása megfelel a hőkövető fejek szenzorai spektrális érzékenységének. Továbbá újabb rakéták feje infravörös és ultraviola tartományban működik, vagy két infravörös érzékenységi sávja van, így el tudja különíteni egy valós repülőgép és a rakéta érzékelőjének megtévesztésre szolgáló infracsapdák hőképét . A fegyverrendszerek egy része igényli a vizuális célmegfogást vagy követést, a cél vizuális azonosítása nélkül nem indítható a fegyver. A jobb láthatóság érdekében a célrepülőgépeket feltűnő festéssel látják el (gyakran narancs vagy piros szín), a távirányítós változatokat pedig szárnyvégi megkülönböztető festéssel (fehér-piros csíkok) a térbeli helyzet könnyebb érzékelése érdekében. A jobb vizuális célmegfogás érdekében pirotechnikai füst gyertyákat vagy füst generátorokat szerelnek a repülőkre, amelyek nagy hőmérsékleten füstképző, ködképző folyadékot párologtatnak el.20 Ez történhet a kipufogó, vagy a kiáramló gázáramba porlasztott folyadékkal is. A nagytávolságú célmegfogás, célkövetés történhet radar segítségével, ezért a TUAV-k effektív radarkeresztmetszetét (radar cross section), meg kell növelni! Ezek a repülők kompozit anyagból készülnek, így eredetileg kicsi a rádióhullám visszaverő képességük. A radarfelületet az alábbi módon növelhetjük:
Szögvisszaverőket ritkán telepítenek TUAV-re , nagy méretük és kedvezőtlen formájuk miatt (kivétel például: MSAT-500/NG). A Luneberg lencse egy olyan eszköz, amely megnöveli a radar visszaverő képességet, külső energia igénybevétele nélkül. Koncentrikus változó dielektromos állandójú héjakból áll, amelyben a megfelelően megválasztott paraméterű héjak a gömb fémezett hátuljára gyűjtik össze a rádióhullámokat, és onnan visszaverődve visszajutnak az azt kibocsátó forrásba. A radarfelület növelhető elektronikus radarkép szimulátorral is. Az elektronikus radarkép szimulátor egy sokrétű eszköz, amely elektronikus úton tárolja (DRFM, Digital Radio Frequency Memory22, majd módosítja a tárolt radarjelet, azután azt visszasugározva éri el a kívánt radarképet. Képes szimulálni:
Az elektronikus radarkép szimuláció alkalmazásával tetszőlegesen megválasztható a "visszaverő felület" nagysága, manipulálható a radarkép, így biztosítható valósághű célszimuláció . Valódi harci repülőgépeket felkészítik a hőkövetős és radar rávezetős rakéták elleni védelemre, ellátják infracsapda és dipolfüggöny szóró berendezéssel. Hasonló felszerelések megtalálhatóak a TUAV-nál is (infracsapda szóró függesztmény (infrared decoy dispensing pods), dipólfüggöny szóró függesztmény (chaff decoy dispenser pod)). A célrepülők egy része zavarókonténerrel, zavaró berendezéssel (ECM) is felszerelt vagy felszerelhető, amely alkalmas a légvédelmi rendszer radarjának, kommunikációjának zavarására, modellezve egy valódi harci helyzetet. Ha az adott fegyver harci fejét becsapódáskor vagy adott távolságon belül inicializálni kell, ami történhet csapó gyújtóval becsapódáskor és / vagy közelségi gyújtóval. A közelségi gyújtó lehet lézeres, rádiós vagy egyéb elven működő. A gyújtók helyes működése érdekében a repülőgépeket el kell látni a gyújtók érzékelőit stimuláló eszközzel, például a lézeres közelségi gyújtók esetén lézervisszaverő fóliával. A radaros célmeghatározó, megjelölő rendszerek működésének ellenőrzése végett, szükség lehet, az eszközök ellenség-barát felismerésének képességének tesztelésére. Ezért a pilóta nélküli repülőgépeket, célrepülőket is ellátják, vagy elláthatják ellenségazonosító rendszer transzponderével (IFF, Identification Friend or Foe). Így lehetséges több cél közül az ellenséges kiválasztásának, megsemmisítésének gyakorlása (Az egyik nincs felszerelve IFF-vel , vagy nem barát kódot sugároz vissza). A professzionális, nagy anyagi és műszaki háttérrel rendelkező repülőgépgyártók termékei közt jelentek meg először a különféle helyzetstabilizáló elektronikai megoldások, azután a digitális szabályzókon alapuló GPS navigációval rendelkező saját (in house) robotpilóta rendszer24,25. De kisebb cégek is fejlesztenek saját belső használatú repülésszabályzó, irányító fedélzeti elektronikát (Aero-Target Bt.). Más cégek kommersz, kereskedelmi forgalomban kapható robotpilóta rendszerrel korszerűsítik régi célrepülőiket26, vagy ilyen rendszerrel fejlesztik új repülőiket27. Jellemzően 4-8 levegőben lévő repülőgépet tudnak a fölről az irányító központban követni28, távkezelni, a telemetria adatokat és a találati pontosságot kiértékelni29. Az automatikus navigáció képessége tette a célrepülőgépeket sokrétű, jól alkalmazható, és nem utolsó sorban képessé olyan pályán való mozgásra, ami megközelíti egy valódi, támadó repülőgép lehetséges útvonalát. A NATO ACE direktívája szerinti valós, összetett légihelyzet szimulációja nem valósítható meg automatikus pályakövetésű célanyagok nélkül30. A fenti tulajdonságok jól mutatják a célrepülőgépek sokrétűségét, széles tartományban változó paramétereiket és eltérő alkalmazásukat. A Mistral légvédelmi komplexum célrepülőinek összehasonlítása A Magyarországon rendszeresített, és kiemelt érdeklődéssel figyelt (politika, média és a polgárok által), Mistral légvédelmi komplexumnak a gyártó a Meggitt Defence Systems Banshee (Brit) típusú vagy a CAC Sytemes (EADS része) FOX-TS3 (Francia) típusú TUAV-t ajánlja. Mindkét repülőgép a célgépek magas minőségi kategóriájú osztályába tartoznak és többszöri felhasználásra szánták őket. A Banshee célrendszer a világ 30 országában szolgál, előnye a modulárisan változtatható kiépítettség, felszereltség. Ezen túl piacvezető e szektorban (2004). A Meggitt a felhasználó igényeinek figyelembe vétele mellett folyamatosan fejlesztette ezt a gépet, így létezik vizuálisan vagy GPS alapú digitális robotpilótával felszerelt (Meggitt gyártmányú). A modern változatot DGSP-szel és telemetriával is ellátták, a tenger feletti alacsony magasságú repülést magasságmérő radar biztosítja. A maximális repülési magassága 6000 m. Az autópilóta rendszer precíz repülési profilt tesz lehetővé a maximális 100 km-es hatótávolságon belül. A fedélzeti elektronika lehetővé teszi az automatikus felszállást és landolást. A földi kiszolgáló rendszer egyszerre négy repülőgép üzemeltetést tudja biztosítani. Mint a célrepülőgépek többsége a Banshee szintén tolólégcsavaros, és opciótól függően 3 típusú motorral szállítják. Motortól függően maximális sebessége 320-430 km/h közé eshet, felszállási össztömege körülbelül 100 kg. A felszállást katapulttal, a leszállás ejtőernyővel történik. A Banshee tipikus hasznos terhe lehet maximum 24 füstgyertya a vizuális követés megkönnyítésére, 16 infra pyropatron, forró orrkúpos feketetest infrasugárzó, infracsapda és dipólfüggöny szóró függesztmény, maximum 3 db 190 mm-es Luneberg lencse, magasságmérő radar tengerszint feletti repülést biztosító modullal, akusztikus és doppler radaros MDI. Ezeket a modulok nagy részét egyszerre is szállíthatja a repülő. A FOX-TS3 jelenleg is alkalmazott a francia hadseregben és hasonlóan a Banshee-hoz többszöri felhasználásra tervezett TUAV. Indítása hidraulikus vagy pneumatikus katapulttal, landolása ejtőernyővel történik. Meghajtása belső égésű farmotor, tolólégcsavarral, fesztávolsága: 2,6 m, hossza 3,15 m, üres tömege 75 kg, felszállási tömege 115 kg. Maximális sebessége 468 km/h, repülési magasság 4000 m, repülési idő 50 perc. GPS alapú robot pályakövető robotpilóta rendszerrel ellátott. A FOX TUAV helyét az EADS programjában a DO-DT25 eredetileg Dornier fejlesztésű gép vette át. Ez a repülőgép iker gázturbinás meghajtású (hajtómű maximum tolóerő 320 N), föld-levegő, levegő-levegő rakéták, alap légvédelmi gyakorló repülőgépe, optimalizált láthatósággal, megnövelt infravörös képpel és radarkeresztmetszettel. Bevetési ideje igen hosszúnak számító 100 perc, ami lehetővé teszi a többszörös célmegfogás és a hosszú célkövetést. A nagy hasznos teher szállítási képessége biztosítja nagysebességű célanyagok szállítását. Széles sebességtartományban működik, maximális sebessége 450 km/h. Felszállása pneumatikus katapulttal, visszatérése ejtőernyős landolással történik. Hossza 9,95 m, fesztávja 2,55 m, üres tömege 30 kg, hasznos teher 15 kg, üzemanyag 40 l, felszállási tömege 85 kg. Maximális sebessége eléri a 450 km/h-t, maximális emelkedési sebessége 31m/s. Maximális magassága elérheti a 7000 m-t. A fedélzeti telemetria hatótávolsága 100 km és GPS alapú robotpilóta rendszerrel van felszerelt.
Hasznos teher a következőket tartalmazza: MDI, IRSS, RSS, IRCM, ECM, IFF, SMOKE. A kibocsátott infrasugárzás megnövelése érdekében, egy külön gázturbinát szereltek az orrába, amelynek gázsugarában egy hőálló kúpot helyeztek el, amely felizzva feketetest sugárzóként funkcionál, ugyanígy két hőálló alakos fémlemez található a két hajtómű gázsugarában. Az első három gép sebessége a 400-500 km/h tartományba esik felszereltségük maximálisan, kiszolgálja a MISTRAL légvédelmi rakéta igényeit, azonban egyiket sem elpusztítható célanyagnak szánták és költsége megfizethetetlen egy kisebb országnak (vagy legalábbis a költség túl nagy lenne). Jól bizonyítja ezt a belga légierő saját Ultima típusú megsemmisíthető, vizuális vezetésű, távirányítású célgépe, amit direkt a MISTRAL célanyagául fejlesztettek. A vizuális vezetés maximum 4,5 km távolságból lehetséges állványos távcsövekkel és repülést segítő sebesség és helyzetstabilizáló elektronikával. A tüzérségi lövészeteken ellátják MDI elektronikával a találatok értékelése végett. Sebessége alacsony maximum 160 km/h (egyes források szerint 120 km/h). Kézből indítható és hasra landol, így üzemeltetése egyszerű, olcsó. Ösztömege 9kg, ebből 1 l üzemanyag lehet, meghajtása 35 cm 3 kétütemű benzin üzemű orrmotor normál, húzólégcsavarral. Maximális repülési ideje 20 perc. Anyaga kompozit faerősítéssel, fizikai méretei: 2 m hossz, 1,9 m fesztáv. A láthatóság növelésére és a megfelelő infrakép érdekében a szárnyvégre 2 db infra piropatront és 2 db füstgyertyát lehet rögzíteni és távirányítással működtetni. Az alap repülőgép ára 2000? körüli, ami olyan alacsony, hogy elfogadhatóvá teszi szerény képességeit, és a mai napig alkalmazzák a krétai NAMFI katonai gyakorló bázison tartott éleslövészeteken.32 Hasonló megfontolásokkal készült az Aero-Target Bt. Meteor-3R gépe, amely képes automatikus pályakövetésre, bár sebessége maximálisan csak 140 km/h, de üzemideje lehet akár 40 perc is. Maximum 4 db piropatront szállíthat, de ezek egy része lecserélhető füstgyertyára. Opcionálisan ellátható 6 km hatótávolságú rádiótelemetriával, amely az aktuális pozíciót a központba továbbítja. Továbbá egy 180 mm-es Luneberg lencsét szállíthat a célbefogó radar számára, megnövelve a repülőgép radarkeresztmetszetét. A rakéta közelségi gyújtója számára felülete több helyen is lézer visszaverő fóliával borított. Ára 5000 Euró alatti. Az alacsony sebessége sajnos csökkenti a célpont hitelességét, egy valódi támadó gép jóval, nagyobb sebességgel hajtja végre a megközelítő manővert, ezért az Aero-Target Bt. egy jóval nagyobb sebességű célrepülőgép fejlesztését kezdte meg. Az új Ugly-Duckling típusú gép sebessége várhatóan megközelíti a 300 km/h és hasonlóan kedvező árral és tulajdonságokkal fog rendelkezni, mint a Meteor-3R. Az EADS "direct kill" TUAV-je a DO-DT35, amely alacsony költségű (repülő modellezők számára gyártott) ikerturbinát alkalmaz meghajtásnak. Végsebessége igen magas, elérheti a 650 km/h-át, tömege kicsi 40 kg, maximális üzemideje teljes gáznál 30 perc, tipikusan 90 perc. A hosszú üzemidő és a széles sebesség tartomány igen jó célgéppé teszi. Indítása magas egyszeri költségű pneumatikus katapulttal történik, nem igényel drága és minden felszállást nehezítő RATO (cket assisted take-off) indítórakétákat. Maximális repülési magassága 7000 m. Automatikus repülési profilt és pályakövetést lehetővé tevő robotpilóta rendszerrel és 100 km hatótávolságú telemetriával látták el. Hasznos teherként képes szállítani füstképzőt, radarismétlőt (elektronikus radar felületnövelő), infrasugárzás növelőt, MDI-t. E tulajdonságot az egyik legsokrétűbb célanyaggá teszik Európában. Hasonló sikert a Mirach 100/5 ért, érhet el a nagysebességű kategóriában.
Összegzés A cikkben a jelentősebb európai célgépek táblázatszerű és szöveges ismertetésén túl, az olvasó megismerkedhetett a célrepülőgépek fontosabb jellemzőivel, osztályozásával. Az európai célgépek piacszereplőinek áttekintésén túl, felvázolja a fejlődés irányát e szektorban. Az európai TUAV piac meglehetősen sokszereplős, gyakorlatilag az összes szegmensre találhatók gyártók, a legegyszerűbb távirányítású géptől az olyanig, amelynek végsebessége a hangsebesség tartományába esik. A belga légierő által alkalmazott egyszerű célanyag jól mutatja, hogy nem szükséges kimagasló sebességű és bonyolult, kifinomult képességű célanyag a sikeres Mistral gyakorlatokhoz, tehát az olcsó, kis teljesítményű gépeknek is van létjogosultsága. A célanyagok ára széles tartományban változhat, az ULTIMA 2000 Eurótól a VOODOO 80 000 Eurós áráig. Az utóbbit úgy hirdetik, mint az alacsony költségű alternatíváját a közepes sebességű sugárhajtóműves célgépeknek. A VOODOO ára 4-5-ször alacsonyabb, mint a hasonló tudású gázturbinás gépeknek. Az Aero-Target Bt. által gyártott Meteor-3R célrepülő, az Ustkában megrendezett "LENDÜLŐ KARD-2005" hadgyakorlaton, jól bizonyított, de bebizonyosodott, hogy különféle fejlesztéseket igényel az élethűbb célimitációhoz. Az egyik ilyen igény a végsebesség kérdése. A piac kihívásaira és a Magyar Honvédség igényeire egy nagyobb sebességű célanyaggal válaszol a gyártó. Az előállítás magasabb költségei a finanszírozhatóság kérdéseit vetik fel, azaz az ár-értékarány megvizsgálandó, ahol az érték a kiképzés minőségének és hatékonyságának az összességeként jelentkezik. A Meteor-3R jelenlegi kiépítésében, hadgyakorlatokon bizonyítottan, megfelel a Mistral komplexum igényeinek és nemzetközi piacon végzett összehasonlítás alapján, ára (~5000 Euró) összhangban van műszaki jellemzőivel. Így remélhetőleg a többszörösen felajánlott Mistral légvédelmi komplexum jövőbeli igényeit ki tudja elégíteni az Aero-Target Bt., és a NATO ACE direktívája szerint kétévente megrendezendő éleslövészeteken új fejlesztések eredménye meghozza majd a várt sikert. A cikk nem tért ki az Európán kívüli (USA, Izrael, stb.) TUAV gyártók egyébként minden szempontból jelentős gyártmányaira, de ez jelentősen meghaladta volna a cikk terjedelmét. 1. számú melléklet:
Európai TUAV-k összehasonlító táblázata IRODALOM
|
[ + ]
Vissza a szöveghez
© ZMNE BJKMK 2006.