Absztrakt

Korunk információtechnológiai rendszerei szolgáltatásaik mellett új sebezhetőségeket hordoznak, új - elsősorban információs jellegű - veszélyeztető hatások számára teremtenek lehetőségeket. A biztonság megteremtése komplex feladat, különböző szakterületek összehangolt tevékenységét igényli. Napjainkban ezen szakterületek terminológiája erősen heterogén. Jelen előadás a biztonság alapfogalmainak összegzését követően felvázolja a biztonság/védelem alapmodelljét, majd elemzi a biztonság alapvető kérdéseit az információs színtéren. Végül vizsgálja a különböző megközelítésekre alapuló információ/informatikai biztonság fogalmak lényegi elemeit, egymáshoz való viszonyát és körvonalazza a jövőben várható terminológiai problémákat és lehetséges megoldásaikat.

IT systems of our age, in addition to their services, involve new vulnerabilities, create possibilities for new - mainly informational - threats. Ensuring security is a complex task, requiring coordinated efforts of different areas of specialty. In our days terminologies of these areas of specialty highly heterogeneous. This paper after summarizing basic concepts of security, outlines the core model of security, then analyses the basic questions of security in the infosphere. Finally examines the essential elements of concepts information/IT security, their relationships, and outlines probable future terminological problems, and their possible solutions.

Kulcsszavak: information security, IT security, core model of security, security of information services, aspects of information/IT security ~ információbiztonság, informatikai biztonság, biztonsági alapmodell, információs szolgáltatások biztonsága, az információ/informatikai biztonság összetevői.

Napjaink egyik világméretekben egységesen felismert és értelmezett jelensége az információs folyamatokat, tevékenységeket támogató technológiák eszközeinek és szolgáltatásainak folya­matosan bővülő alkalmazása, a legkülönbözőbb technikai rendszerekbe történő beépülése, ehhez kapcsolódóan a hálózatok megjelenése, világméretű elterjedése, a társadalmi, szervezeti és magánéletbeli folyamatok egyre fokozódó információtechnológiai szolgáltatás-függősége.
A 'mindenütt jelenlévő' (ubiquitous) információtechnológia¹, hálózat-elérhetőség és összekapcsolódás - elsőként az Interneten, majd a helyi és nagykiterjedésű, illetve veze­ték­nél­küli és hibrid hálózatok segítségével - korábban nem látott szolgáltatásokat nyújt, új iparágakat teremtett, megváltoztatta többek között a hadviselés, a munkavégzés és a tanulás formáit és módszereit. Ugyanakkor - mint a történelemben már oly sokszor - az új lehetőségek új problémák megjelenésével is együtt jártak.

Az információtechnológiai rendszerek és összetevők új sebezhetőségeket hordoznak, új - elsősorban információs jellegű - veszélyeztető hatások számára teremtenek lehetőségeket. A biztonság kérdéseinek szerepe, jelentősége általában és ezen belül kiemelten az információtechnológiai rendszerek biztonságának területén folyamatosan nő.
Az információtechnológiai rendszerek biztonságának megvalósítása komplex feladat, különböző részterületek összehangolt tevékenységét igényli. Ezek a részterületek magukkal hozták saját terminológiájukat, az újonnan integrálódó szakterület egységesen elfogadott terminológiája pedig még nem alakult ki. Ebből következően az információ/informatikai (?) biztonság fogalomrendszere heterogén, ami akadálya a kölcsönös megértésnek, együttműködésnek.

Jelen előadás alapvetően az információ/informatikai biztonság terminológiai kérdéseinek vizsgálatát célozza. Ezen belül három kérdéskör vizsgálatára vállalkozott, amelyek a kö­vetke­zőek:
- a biztonság alapfogalmainak összegzése, alapmodelljének felvázolása;
- az információs színtér biztonsági kérdéseinek, sajátosságainak rendszerezése, elemzése;
- az információbiztonság és az informatikai biztonság összefüggéseinek vizsgálata.

Biztonság és védelem általában

A biztonság és a védelem fogalma a magyar nyelvben viszonylag egyértelműen értelmezett. A biztonság egy állapot, a védelem, pedig az erre irányuló tevékenységek rendszere. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint: a biztonság "a dolgoknak, életviszonyoknak olyan rendje, olyan állapot, amelyben kellemetlen meglepetésnek, zavarnak, veszélynek nincs v. alig van lehetősége, amelyben ilyentől nem kell félni. . Vkinek, vminek (veszélytől, kártól, jogtalan beavatkozástól, bántódástól való) védett állapota, helyzete". A védelem "Ált. a véd igével kifejezett cselekvés, vkinek, vminek a megvédése, megoltalmazása; oltalom. . Vki testi épségének, életének, vmely dolog épségének, sértetlenségének tevékeny, cselekvő megőrzése, megoltalmazása, megvédése". [1]

A biztonság és védelem fogalmak a nemzetközi szakirodalomban leggyakrabban használt nyelv, az angol esetében több kifejezés formájában is előfordulnak. Ezek közé tartozik: a 'se­curity' (biztonság, valaminek a biztos jellege), a 'safety' (biztonság, veszélytelenség), a 'pro­tection' (védelem, megvédelmezés), a 'defence' (védelem, védekezés) és a jelen előadás té­ma­köréhez kapcsolódóan legújabban az 'assurance' (biztosítás, biztossá tétel).
A biztonság és védelem fogalmak az egyes szakterületeken, alkalmazási területeken jelzős szerkezetek formájában fordulnak elő. Számos szakterületen mindkét fogalom használatos, mint például: nemzet-/nemzeti biztonság, nemzetvédelem; állambiztonság, államvédelem; szociális biztonság, szociális védelem; egészségbiztonság, egészségvédelem; környezetbiztonság, környezetvédelem; munkabiztonság, munkavédelem; vagyonbiztonság, vagyonvédelem; tűzbiztonság, tűzvédelem; vagy villamos biztonság, villamos védelem, valamint jelen vizsgálathoz kapcsolódóan (többek között): információbiztonság, információvédelem; adatbiztonság, adatvédelem; végül informatikai biztonság, informatikai védelem. Más területeken viszont széles körben - esetleg kizárólagosan - csak az egyik fogalom használatos, mint például: közbiztonság, jogbiztonság, üzembiztonság, termelésbiztonság, bankbiztonság, illetve katasztrófavédelem, titokvédelem, fogyasztóvédelem, objektumvédelem, érintésvédelem, villámvédelem.

Különböző szakterületeken - ahol mindkettő használatos - a biztonság és védelem fogalmak tartalma és egymáshoz való viszonya az idők során számos eltérő értelmezésben jelent, vagy jelenik meg. A munkavédelem témakörében a biztonság a védelem egyik összetevője: eszerint a munkavédelem két területe a munkabiztonság és a foglalkozás-egészségügy. Egy 2004-ben kidolgozott magyar kormányzati informatikai biztonsági ajánlásban a biztonság a védelmi rendszer megfelelő állapota. [2, 21.o.] Talán a legeltérőbb értelmezésekkel az adatvédelem, adatbiztonság témánkhoz szorosan kapcsolódó fogalmai esetében találkozhatunk.

Az adatvédelmet és az adatbiztonságot az 1980-as években egymás mellé rendelt, egymást kiegészítő fogalmaknak tartották: eszerint az adatvédelem a jogosulatlan megismerés elleni, az adatbiztonság pedig a jogosulatlan, vagy véletlen módosítás, vagy törlés elleni tevékenységrendszer. Ez az értelmezés szerepel a Kürt Rt. egy 2002-ben kiadott anyagában is: "Az információ elvesztésének (megsemmisülésének) megakadályozására irányuló intézkedéseket adatvédelemnek, az információ illetéktelen kézbe kerülésének megakadályozására irányuló intézkedéseket adatbiztonságnak nevezik." [3, 22.o.]

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényre [4] épülő értelmezések szerint az adatvédelem a személyes adatok gyűjtésének, feldolgozásának és felhasználásának korlátozása, az érintett személyek védelmét biztosító alapelvek, szabályok, eljárások, adatkezelési eszközök és módszerek összessége, míg az adatbiztonság az adatok jogosulatlan, vagy véletlen megismerése, megváltoztatása, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, törlése vagy megsemmisítése elleni tevékenységek összessége. [5] Az előzőekkel szemben a Siemens e-Government Akadémia egy előadása szerint: az adatvédelem az adatvesztés elleni védelem, az adatok folyamatos rendelkezésre állását biztosító szabályzatok, folyamatok és megoldások, az adatbiztonság pedig az illetéktelen hozzáférést meg­gátló szabályozások, folyamatok és megoldások. [6]

Az előzőekben bemutatott sokszínű értelmezésekkel szemben a leggyakoribb az az álláspont, amely - a köznapi nyelvhasználattal is összhangban - a biztonságot állapotnak, a védelmet tevékenység(rendszer)nek tartja. Ennek megfelelően a biztonság egy olyan állapot, amelyben valaki/valami a lehetséges fenyegető hatások ellen a megkívánt mértékben védett. A védelem pedig ebben az értelemben a fenyegetések elleni, a biztonság (mint megkívánt állapot) megteremtésére és fenntartására irányuló tevékenységek, rendszabályok összessége.

A fent vázolt megközelítés nem tekinthető egyedül üdvözítőnek, egyes alkalmazási területeken csak átvitt értelemben alkalmazható. A szociális biztonság például alapvetően nem a fenyegetések elleni védettség állapota, hanem a hozzáférés lehetősége alapvető szükségletekhez: élelem, ruházat, lakhatás, oktatás és egészségügyi ellátás. Természetesen joggal nevezhetjük a szociális biztonsággal szembeni fenyegetésnek az egyes szükségletek kielégítésének akadályait, korlátozottságát, de ebben az esetben valójában a negatív környezeti hatások helyett a pozitív környezeti kapcsolatok hiányáról van szó.

Fogalmak megnevezése és tartalma

Mielőtt folytatnánk a biztonság-védelem általános fogalomkörének tisztázását, hangsúlyozni szeretném azon véleményemet, hogy a terminológiai kérdések vizsgálata során a megnevezéssel szemben a tartalomnak van elsődlegessége. Egy szakterület fogalomrendszerében nem az új megnevezések az elsődlegesek, hanem az új tartalmak - az olyan új objektumok, jelenségek, amelyek a meglévő fogalmakkal nem írhatóak le. Új fogalomra és ezzel egyben új megnevezésre csak új tartalom megjelenésekor van szükség.

A tudományos és szakmai életben széleskörűen elterjedt gyakorlat ugyanannak a tartalomnak más elnevezéssel illetése (pld. információs rendszer és információrendszer), vagy ugyanazon megnevezéssel eltérő tartalom jelölése (pld. informatikai rendszer, adatvédelem). A két probléma a 'Hogyan nevezed azt, hogy .' és 'Mit értesz az alatt, hogy .' kérdésekkel írhatóak le. A terminológiai eltéréseket jellemzően a különböző iskolák, megközelítések, szakemberek hagyományai, megszokásai, egyes esetekben sajnos szakterületi sovinizmusa indokolják.

Az azonos tartalomhoz rendelt különböző elnevezések általában nem akadályozzák (csak nehezítik) az információcserét, egymás információinak jelentésmegőrző átvételét. Mindehhez 'csak' az kell, hogy valamelyik fél 'magában fordítson az egyik kifejezésről a másikra' (mint azt minden esetben megtesszük a különböző nyelvű szakirodalmak feldolgozása során). Min­dennek természetesen alapvető feltétele a forrás részéről a kifejezésekhez rendelt tartalom pon­tos meghatározása, a fogadó részéről pedig annak pontos értelmezése. Ehhez persze a fogalom meghatározás sajátosságaiból következően rendszerint szükség van a definícióban szereplő további, pld. általánosabb fogalmak tartalmának egyeztetésére.

Az elmondottak alapján az előadás címében foglalt kérdés elemzéséhez, megválaszolásához a következőkben mindenekelőtt a címben foglalt két kifejezés - az információbiztonság és az informatikai biztonság - tartalmát, vagy lehetséges tartalmait kell és érdemes is vizsgálni, majd e tartalmakat lehet összevetni egymással. Ehhez először szükségesnek látom meghatározni a biztonság alapmodelljét, amelynek összetevői, sajátosságai érvényesek minden - minősítő jelzővel konkretizált - biztonság esetében és felhasználhatóak ez utóbbiak meghatározásainak elemzése során.

A biztonság alapmodellje

A biztonság alapmodelljének elsődleges összetevője a biztonság alanya, a fenyegetések által veszélyeztetett objektum. Amikor biztonságról beszélünk, mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy - általánosságban, vagy konkrétan - minek a biztonságáról, minek a védelméről van szó. A biztonság alanya szinte bármi lehet: például egy nemzet, egy adott szervezet, egy informatikai rendszer, a természeti környezet, egy szervezet vagyona, egy fizikai tárgy felülete, stb.

Bár a biztonság tartalmába gyakorlatilag minden esetben beleértjük az adott objektum létét és működő objektum esetében működőképességét, azonban konkrét követelmények nélkül egy adott objektum biztonsága részletesebben nem értelmezhető, nem ítélhető meg és nem védhető. Az adott objektum biztonságának értelmezéséhez meg kell határozni annak összetevőit. A biztonság összetevői, aspektusai a biztonság alanyának azon tulajdonságai (statikus és dinamikus állapotjellemzői), amelyeknek a megengedett mértéktől eltérő megváltozása a biztonság sérülését, megsértését jelenti.

1.  ábra: A biztonság alapmodellje

A biztonság alapmodelljének második legfontosabb összetevőjét a biztonság alanyát (a védendő objektumot) veszélyeztető fenyegetések képezik. Legáltalánosabb értelemben a fenyegetések olyan potenciálisan káros, vagy meg nem engedett [kölcsön]hatások, amelyek a védendő objektumot - annak létét, érdekeit, állapotát, működését, vagy valamely tulajdonságát - károsan, egy megengedett/elfogadható mértéknél jobban befolyásolják. A fenyegetést jelentő kölcsönhatások végbemehetnek az adott objektum és környezete között, vagy érvényesülhetnek az objektumon belül, ennek megfelelően beszélhetünk külső, vagy belső fenyegetésekről.

A veszélyeztetések, fenyegetések jellegüket tekintve lehetnek egyszerű anyagi [kölcsön]­hatások (fizikai behatás; elektromágneses be-, vagy kisugárzás; radioaktív sugárzás; stb.), lehetnek - egyébként az előbbiek segítségével megvalósuló - információs kölcsönhatások (információbevitel, információszerzés, vagy információcsere), valamint az emberi tudatban érvényesülő szellemi kölcsönhatások (pld. megtévesztő propaganda, pánik-, vagy félelemkeltés, stb.).

A fenyegetések bekövetkezését a különböző sebezhetőségek teszik lehetővé. A sebezhetőség a biztonság alanyának egy olyan tulajdonsága, hiányossága, vagy gyengesége, amely lehetőséget teremt egy fenyegetést megvalósító [kölcsön]hatás érvényesülésére. A sebezhetőségek egy része a biztonság alanyának, vagy egyes összetevőinek természetes, a környezeti hatásokkal kapcsolatos tulajdonsága: ezekkel szembeni védtelensége, érzékenysége. Más sebezhetőségek - működő rendszerek, szervezetek esetében - a működési hiányosságok közé sorolhatóak, de sebezhetőség lehet például a működtető személyzet hiányos felkészültsége, hanyagsága is.

A biztonság alapmodelljének harmadik összetevőjét a veszélyeztetés forrásai, a biztonság alanyát veszélyeztető kölcsönhatásokban érintett objektumok képezik. A veszélyforrás az az objektum, amely a biztonság alanyát veszélyeztető hatást közvetlenül, vagy közvetve (áttételesen) kiváltja, vagy a veszélyeztető kölcsönhatásban érintett. Veszélyforrások lehetnek a természeti és az épített környezet (ezek egyes összetevői); technikai eszközök; vagy emberek, csoportok, szervezetek, stb. Amennyiben a veszélyeztető hatást a veszélyforrás egy másik - természeti, mesterséges, vagy társadalmi - 'eszköz' közvetítésével, felhasználásával váltja ki, beszélhetünk a veszélyeztetés alanyáról, eszközéről és tárgyáról (a biztonság alanyáról).

Tudatos szereplők esetében megkülönböztethetőek a gondatlan (véletlenül, nem akarattal előidézett) és a szándékos veszélyeztetések. A biztonságot szándékosan veszélyeztető fenyegetéseket a [biztonság elleni] támadásnak nevezzük. A biztonság elleni támadás lehet aktív, amikor a támadó - anyagi, információs, vagy szellemi - hatást gyakorol a biztonság alanyára és lehet passzív, amikor a támadó csak a biztonság alanyának, kibocsátott hatásainak, interakcióinak érzékelésére, megfigyelésére és felhasználására alapozva sérti meg annak biztonságát.

A fenyegetések különböző, potenciálisan bekövetkező, lehetséges [kölcsön]hatásokat - például árvíz, villámcsapás, szolgáltatás-túlterheléses támadás, vagy illegális adatszerzés - jelölnek. Egy fenyegetés konkrét bekövetkezésére a szakirodalom általában a biztonsági esemény kifejezést használja. A biztonsági esemény fogalmának kétféle értelmezése is van. Az egyik értelmezés a fenyegetés minden bekövetkezését magában foglalja, függetlenül attól, hogy az adott objektum biztonsága sérült-e. Lehetséges ugyanis, hogy a fenyegetés bekövetkezik, de a védelem megakadályozza, hogy annak hatása a biztonság alanyára - a megengedett mértéket meghaladó módon - érvényesüljön. A másik értelmezés csak azt tekinti biztonsági eseménynek, amikor bekövetkezett a védendő objektum biztonságának megsértése.

Egy adott objektum biztonsága összetett és más objektumokkal, azok jellemzőivel is kapcsolatban álló fogalom. Összetett azért, mert az objektumok általában maguk is összetettek, így egy teljes objektum biztonsága többek között összetevői biztonságára épül. Az objektum adott követelményekkel meghatározott biztonságához szükség van arra, hogy az egyes összetevői is megfeleljenek meghatározott - az átfogó követelményekből levezethető - biztonsági követelményeknek. Másrészt egy adott objektum biztonsága függhet olyan más - általa felhasznált, vagy vele együttműködő - objektumok biztonságától is, amelyek felett nincs rendelkezési joga.

A biztonság kockázatalapú megközelítése

A biztonság kockázatalapú megközelítése abból indul ki, hogy a biztonság egy dinamikusan változó, kedvező - a követelményeknek megfelelő - állapot, amelynek megváltozása nem valószínű, de nem is lehet kizárni. Vagyis minél kisebb a változás valószínűsége, annál nagyobb a biztonság. A tökéletes biztonság a gyakorlatban szinte sohasem érhető el, mindig számolni kell valamilyen kockázattal és a védelmi intézkedéseket a kockázatok elemzésére kell építeni.

A kockázatmenedzsment fogalomrendszerében a kockázat ismert negatív hatású és megjósolható bekövetkezési valószínűségű jövőbeni esemény. Mivel a negatív hatás bekövetkezése függ a sebezhetőségtől is, a kockázat mértéke a fenyegetés bekövetkezése valószínűségének, az ezzel kapcsolatos sebezhetőség valószínűségének, valamint a potenciális hatás mértékének függvénye.

A kockázatalapú megközelítés abból indul ki, hogy a biztonság megvalósítása, a kockázati tényezők (fenyegetések) kiküszöbölése ráfordításokat igényel és sok esetben nem is lehetséges. Így olyan tevékenységrendszerre van szükség, amely a kockázati tényezők azonosítására, káros hatásuk felmérésére alapozva határozza meg a 'költséghatékony' megoldást. Ehhez tisztában kell lenni a sebezhetőségekkel, a fenyegetésekkel, valamint azzal, hogy ezeket milyen védelmi intézkedésekkel lehet mérsékelni.

Az elmondottakból következik, hogy a kockázatalapú megközelítés nem tudja kezelni a nem ismert hatású, vagy nem ismert valószínűségű fenyegetéseket, így alkalmazása látszólag korlátozottabb az általános megközelítésnél. Ez a korlát azonban megkerülhető a káros hatások és a bekövetkezés valószínűségének alacsonyabb szintű mérési skálákon történő, különböző szintekbe sorolt értékelésével (például: jelentéktelen - jelentős - kritikus; alacsony - közepes - magas).

A védelem fogalmak típusai, csoportosítása

A különböző jelzőkkel ellátott védelem fogalmak a jelzők jelentése szempontjából több csoportba sorolhatóak. Az első, jelentősebb csoportot azon fogalmak alkotják, amelyeknél a jelző a biztonság alanyát, a védendő objektumot jelölik. Ide tartoznak többek között a következők: nemzetvédelem, környezetvédelem, egészségvédelem, vagyonvédelem, objektumvédelem, felületvédelem, információvédelem, vagy adatvédelem.

A második csoport azokat a fogalmakat tartalmazza, amelyben a jelző arra a fenyegetésre utal, amely ellen a védelem irányul. Az ide tartozó fogalmak - például sugárvédelem, tűzvédelem, villámvédelem, vagy [számítógépes] vírusvédelem - tulajdonképpen a '. elleni védelem' kifejezésformák rövidítésének tekinthetőek.

A harmadik csoportba azon fogalmak tartoznak, amelyeknél a jelző a védelem típusát (jellegét, módját) határozzák meg. Ilyenek többek között: a fizikai védelem, adminisztratív védelem, algoritmikus védelem, vagy kriptográfiai védelem. Végül vannak olyan fogalmak, ahol a jelző a biztonság alanyának [egyik] védendő tulajdonságát írja le (például titokvédelem), vagy azt a folyamatot, eseményt jelöli, amelynek során a biztonságot fenn kell tartani (például munkavé­delem, vagy érintésvédelem).

Az információkhoz, az információs folyamatokhoz, tevékenységekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó biztonsági kérdések vizsgálatának kereteként elsőként összegezzük jelen előadás szerzőjének az infor­mációs színtérrel kapcsolatos elgondolásait. [7]

Az információs színtér alapjai, három dimenziója

Az információs színtér objektumok és jelenségek egy olyan összességét jelöli, amelynek jellemzője, hogy különböző szereplők (személyek, csoportok, szervezetek) különböző erőforrások felhasználásával információs tevékenységeket hajtanak végre. Az információs színtér egy absztrakció, amely elvonatkoztat összetevőinek számos tulajdonságától, amelyek nem lényegesek az információs folyamatok szempontjából.

Az információs tevékenységek olyan - közvetlenül, vagy közvetve személyi, vagy szervezeti információszükségletek kielégítését szolgáló - tevékenységek, amelyek tárgya az információ. Alapvető típusaik közé az információ megszerzését, tárolását, továbbítását, előállítását, valamint rendelkezésre bocsátását/felhasználását szolgáló tevékenységek tartoznak. Az egyes információs tevékenységek egymással általában kapcsolatban állnak és ennek megfelelően információs folyamatokba, ezek pedig összetettebb folyamatrendszerekbe rendeződnek.
Az információs rendszerek szűkebb értelemben funkcionálisan összetartozó, egységes szabályozás hatálya alá tartozó, szervezett információs tevékenységek, folyamatok. Tágabb értelemben az egyes információs rendszerek részét képezik az általuk kezelt információk, az információs tevékenységeket végrehajtó szereplők és a végrehajtás során felhasznált erőforrások is. Egy szervezetben folyó információs tevékenységek összessége, a szervezeti információfeldolgozás számos, egymással összekapcsolódó információs rendszerbe szerveződik.
Az információs színtér szereplői közé az információs tevékenységeket megvalósító egyes emberek, csoportok és szervezetek tartoznak. Az információs színtér ezen szereplői a valóságban a "valós színtér" (vagy egy időben különböző más színterek) szereplői is: a munka világának résztvevői, sportolók és magánemberek; államigazgatási, gazdálkodó, katonai, stb. szervezetek, társadalmi egységek és jogi személyek.
Az információs erőforrások közé az információszerzést, tárolást, továbbítást, feldolgozást és megjelenítést végző - számítástechnikai, híradástechnikai és más - eszközrendszerek, eszközök; a tevékenységekhez szükséges segédanyagok; valamint a különböző információhordozók tartoznak. Az egyes információs erőforrások az információs színtér különböző szereplőinek birtokában, kezelésében, működtetésében vannak és jellegükből, valamint képességeikből következően általában több - akár egy időben végbemenő - információs tevékenység végrehajtása során használhatók fel.

Az információs színtér összetevői, illetve azok egyes részei, aspektusai három dimenzióba sorolhatóak, amelyek a következőek: az anyagi (fizikai), az információs és a tudati (kognitív) dimenzió. Ezt a felosztást amerikai hadtudományi kutatók egy csoportja is felhasználta az információs korszak hadviselésének elemzéséhez. [8]

Az anyagi (fizikai) dimenzió a valós anyagi világ objektumainak és jelenségeinek együttese, amely magában foglalja az információs színtér emberi szereplőinek testi összetevőjét, a technikai eszközöket és más anyagi objektumokat, valamint az anyagi jelenségeket, folyamatokat. Ehhez a dimenzióhoz tartoznak az információk anyagi (fizikai) reprezentációi. Az információs dimenziót a szintaktikai szintű információ-reprezentációk és az ezeken végzett műveletek alkotják. Ez a dimenzió tulajdonképpen absztrakció, amely azonban az információs folyamatok vizsgálata során kiemelt jelentőséggel bír. Végül a tudati (kognitív) dimenzió az információs színtér szereplőinek tudatában meglévő információk (mentális reprezentációk) és az ott végbemenő gondolati műveletek összessége.

A biztonság alapvető értelmezései az információs színtéren

Az információs színtér biztonsági kérdéseinek vizsgálatakor - a biztonság előző fejezetben ismertetett alapmodelljéből kiindulva - elsőként azt kell meghatároznunk, hogy mit tekintünk a biztonság alanyának, a védendő objektumnak. A kérdésre többféle válasz adható, többféle megközelítés is lehetséges. Az alapvető kérdés megválaszolása után azt is meg kell határozni, hogy a biztonság alanyának melyek azok a tulajdonságai, amelyek megőrzendőek, védelemre szorulnak.

Az időben elsőként megjelenő értelmezés szerint a biztonság alanya az információ (konkrét esetben információk egy meghatározott köre). Az információ tulajdonképpen kezdettől fogva olyan értéket jelentett az egyének és a szervezetek számára, amelyet védeni kellett különböző fenyegetések ellen. Mindig is fontos volt, hogy az információt csak az arra jogosultak is­merhessék meg és hogy az információ ne vesszen el (semmisüljön meg), illetve véletlenül, vagy jogosulatlanul ne módosuljon.

Az információ megszerzésére való törekvés és ezzel együtt az információk védelme az emberi társadalmak kialakulásával egyidős tevékenység. A társadalmi-tudományos fejlődés során az információk megvédésének - és ezzel együtt megszerzésének - technológiája mind tökéletesebbé vált. Kialakultak a titkosítás - és ezzel párhuzamosan a megfejtés - módszerei, megszületett a kriptográfia. Biztonsági szolgálatok szerveződtek, amelyek őrizték az információkat, az információt ismerő személyeket, felderítették és elhárították az információt fenyegető támadásokat - és fejlődtek az információszerzés módszerei is.

A számítógépek megjelenésével nemcsak az információ védelme fejlődött, hanem a véden­dő információ is óriási változásokon ment keresztül. A számítógépes hálózatok kialakulása és robbanásszerű fejlődése tovább forradalmasította az információ gyűjtését, feldolgozását, kezelését és tárolását. Ezzel együtt a számítógépes környezetben tárolt, továbbított információt hordozó adatok védelme is új értelmezést nyert: megjelent az adatvédelem és az adatbiztonság fogalma.

Az információ elsőként felismert és megfogalmazott két védendő tulajdonsága a bizalmasság és a sértetlenség volt. Az idők során ezekhez olyan további tulajdonságok kapcsolódtak, mint a rendelkezésre állás, a hitelesség, vagy a letagadhatatlanság. A felsorolt tulajdonságok közül hosszú ideig az első három játszott kiemelt szerepet, amit egyes dokumentumok angol betűrövidítéssel CIA triád² néven jelenítettek meg.

Az információ-központú megközelítéshez napjainkban leggyakrabban az információbiztonság és információvédelem kifejezések kapcsolódnak, azonban korábban és még ma is találkozhatunk ezek eltérő, elsősorban szűkebb értelmezéseivel. Az információvédelem sajátos tartalmú értelmezése elsősorban a védelmi szférához, ezen belül az információk bizalmasságához kapcsolódott.

A Magyar Honvédségben az információvédelem egy értelmezése az 1980-as években a Katonai Lexikon szerint a következő volt: "a rejtett vezetés része, a titokvédelem egyik módja; olyan szabályozó műveletek, amelyek biztosítják a híreszközökön továbbítandó titkos információk tartalmának, valamint az információt továbbító eszközök káros kisugárzásának védelmét". [9, 294.o.] Ezen értelmezésnek megfelelően az információvédelem hosszú ideig a hí­radó csapatok, ezen belül különösen a rejtjelző szolgálat szakmai terminológiájának kifejezése, illetve feladata volt.

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Vezetési Doktrínájának tervezete [10] még 2003-ban is úgy fogalmaz, hogy az "informatikai védelem (biztonság): azon rendszabályok és eljárások összessége, amelyek érvényesülésével biztosítható, hogy a szervezetek vagy objektumok rendeltetésével, működésével kapcsolatos minősített adat illetéktelen szervek vagy személyek birtokába ne jusson, a megszerzett információ valódiságának megítélésében bizonytalanok legyenek, továbbá a fedőinformációk megismerésével téves következtetésre jussanak".

Az 1992. évi LXIII. törvényhez kapcsolódóan mindmáig sajátos tartalmat hordoz az adatvédelem kifejezés is, ami lényegében a személyes információkat hordozó adatok védelmét jelenti. Ez a szűkebb értelmezés tehát nem minden információra, hanem csak a természetes személyekre vonatkozó információkat hordozó adatokra vonatkozik. Ez azonban csak egy adott alkalmazási terület értelmezése, amelyet megítélésem szerint - számos szerző véleményével ellentétben - nem szabad kiterjesztő módon érvényesíteni. Valójában a szakterület határait átlépő kommunikáció (információcsere) során következetesen a 'személyes adatok védelme' kifejezést kellene használni.

Az információra, mint a biztonság alanyára épülő értelmezés az idők során egyre kevésbé volt alkalmas alap a gyakorlati feladatok megvalósításához. A biztonság és védelem értelmezése fokozatosan kiterjedt az információkat kezelő, az információs tevékenységeket támogató rendszerekre is. Ez a magyar szakirodalomban az információbiztonság kifejezés mellett az informatikai biztonság kifejezés megjelenésében, az angol nyelvű szakirodalomban pedig az 'in­formation security' kifejezés tartalmának (meghatározásának) kibővülésében öltött testet.

A második értelmezés szerint a biztonság alanya az információ és az információs tevékenységeket támogató, megvalósító rendszer (konkrét esetben egy meghatározott ilyen rendszer). Ez az értelmezés már 1994-ben, az Informatikai Tárcaközi Bizottság 8. számú ajánlásában megjelent, ami az informatikai biztonság (az adatoknak és információknak az informatikai rendszerekben történő biztonságos kezelése) öt alapkövetelménye között határozta meg az információk rendelkezésre állását, sértetlenségét, bizalmasságát, hitelességét és a teljes informatikai, illetve információs rendszer működőképességét. [11]

A tárgyalt értelmezés alapvetően az információk biztonságának elsődlegességére épül. Például az Informatikai Tárcaközi Bizottság 12. sz. ajánlása szerint "a támadás és a védelem alapvető tárgya az adat, amely az információkat hordozza. A támadások azonban nem közvetlenül érik az adatokat, hanem az azokat 'körülvevő' rendszerelemeken . keresztül. A támadás alatt nem csak az adatok bizalmasságát, sértetlenségét, hitelességét veszélyeztető akciókat kell érteni, hanem minden olyan fenyegetést is, amely a rendszer megbízható működését, ezáltal az adatok rendelkezésre állását és a funkcionális követelményeknek megfelelő felhasználásukat veszélyezteti." [12, 15.o.]

A biztonságnak az információkat kezelő rendszerre is kiterjesztett értelmezésével a szakirodalomban mind megnevezésében, mind tartalmában számos változatban találkozhatunk. Az eltérő megközelítések közötti különbségek alapját az előzőekben semlegesnek szánt 'információs tevékenységeket támogató, megvalósító rendszer' kifejezés értelmezése, tartalma képezi.

Tartalmi szempontból a különbség először abban lehet, hogy az érintett rendszerek közé a csak a korszerű információtechnológiai rendszereket soroljuk, vagy a hagyományos információfeldolgozásra épülő rendszereket is. A megnevezésben ez a különbségtétel kezdetben a hagyományos és a számítógépes/számítógéppel támogatott információs rendszer, majd az infor­mációs és az informatikai rendszer kifejezések használatában jelentkezett. Az angol terminológiában mindez az 'information system' és az 'IT system (information technology system)' kifejezésekben jelent meg. A felsoroltak közül mind az információs rendszer, mind az 'information system' jellemzően semleges értelemben használatos, vagyis magában foglal(hat)ja mind a hagyományos, mind a technikai eszközökkel támogatott rendszereket.

Az informatikai biztonság értelmezésében különbség van attól függően is, hogy ki mit ért az informatikai rendszer fogalma alatt. A legszűkebb értelmezés szerint ebbe a körbe csak a számítógépes rendszerek tartoznak, egy bővebb értelmezés szerint a számítógépes és kommunikációs rendszerek, végül a legtágabb értelmezés szerint minden információs tevékenységet támogató, vagy megvalósító információtechnológiai rendszer. E kérdések és következményeik biztonsági szempontokra is kiterjedő részletesebb elemzésére a következő részben fogunk visszatérni.

Végül megítélésem szerint napjainkban kialakulóban van, vagy kellene hogy legyen egy olyan - a szakirodalomban még ritkán előforduló - értelmezés, amely szerint a biztonság alanya az információ, az információs szolgáltatás és az ezeket biztosító informatikai rendszer. Az informatikai biztonság ugyanis az idők során - kimondatlanul, de - fokozatosan túllépett az információbiztonság központú megközelítésen. Napjainkra az információ rendkívül jelentős szerepét, értékét nem kisebbítve, számos olyan információs szolgáltatás jelent meg, amelyek, anélkül hogy információt szolgáltatnának, maguk is jelentős értéket képviselnek a felhasználók számára. Ilyenek például az elektronikus levelezés, az elektronikus információszolgáltatás (pld. bejelentések, bevallások), amelyek esetében elsősorban a rendelkezésre állás, de a hitelesség, vagy akár a letagadhatatlanság éppolyan fontos, védendő tulajdonságok, mint az információ megfelelő tulajdonságai.

Az információs szolgáltatások biztonságának sérülései sok esetben információk biztonsága sérülését is maguk után vonják, tehát védelmüket lehetne közvetett információ/informatikai védelemnek tekinteni. Azonban ez nem minden esetben igaz, hiszen például egy elektronikus levelezési szolgáltatás, vagy egy informatikai alkalmazás által biztosított számvetési szolgáltatás kiesése semmilyen információ bizalmasságát, integritását, hitelességét, vagy rendelkezésre állását nem sérti.

Ez az utolsó értelmezés lényegében leszűkíthető lenne az információs szolgáltatások biztonságára, hiszen az információkhoz kapcsolódó 'hagyományos' funkciók maguk is információs szolgáltatások és az ezeket biztosító informatikai rendszer biztonsága is a szolgáltatások biztonságát szolgálja.

A korábbiakban már megfogalmazott véleményemnek megfelelően az információbiztonság és az informatikai biztonság viszonyának elemzését nem a fogalmak megnevezésére, hanem azok tartalmára szabad csak alapozni. Az előző fejezetben foglaltaknak megfelelően tartalmi szempontból jelenleg két értelmezési változat létezik: az egyikben a biztonság alanya (a védelem tárgya) az információ, a másikban pedig az információ mellett az azt kezelő, az információs tevékenységeket megvalósító rendszer is.

Az információtechnológia forradalmi ütemű fejlődése és elterjedése következtében az első - kizárólag az információ biztonságára koncentráló - értelmezés szerepe, jelentősége egyre inkább visszaszorulóban van. Vannak még azonban a gyakorlat által is igényelt, túlnyomórészt információ-központú megközelítések is, például a titokvédelem nemzeti és nemzetközi együttműködési szempontból is rendkívül fontos területén, vagy a személyi "adatok" védelméhez kapcsolódóan.

Információbiztonság

A biztonság alanyának az információt tekintő megközelítés esetében a kapcsolódó fogalomhoz kapcsolt megnevezés megjelenésétől fogva egyértelműen információbiztonság (angol nyelven 'information security'). Ezen az a tény sem változtat, hogy a számítástechnika fejlődéséhez kapcsolódóan az 1970-es években megjelentek a számítástechnikai rendszerekben adatok formájában kezelt információkhoz kapcsolódó adatvédelem és adatbiztonság fogalmak és kifejezések. Napjainkra ezek már kezdenek eltűnni a tudományos és szakmai nyelvből. Egyenlőre nem foglalkozunk azzal a problémával sem, hogy angol nyelven az 'information security' kifejezést széles körben használják a tágabb értelmezésű, az információtechnológiai rendszerekre is kiterjedő fogalom megnevezésére. Mindezt a következő pontban fogjuk részletesebben bemutatni.

Napjainkban már szintén egységesen elfogadott álláspont, hogy az információt, illetve annak megőrzendő tulajdonságait értelemszerűen annak minden lehetséges 'előfordulási helyén', minden megjelenési formájában (az emberek tudatában, hagyományos hordozón, vagy az információs tevékenységeket támogató eszközök által alkalmazott formákban) védeni kell. Ez egyben szilárd alapot is teremt az információbiztonság összetevőinek egy adott szempont szerinti osztályozására.

Az információbiztonságnak az információ lehetséges megjelenési formái szerinti osztályozása a személyi biztonság, a dokumentumbiztonság és az elektronikus információbiztonság³ fogalmakhoz vezet el. Logikailag megalapozott értelmezés szerint ezeknek a kifejezéseknek az emberi tudatban, a hagyományos hordozókon, illetve az információkat kezelő technikai rendszerekben, eszközökben megjelenő reprezentációi biztonságához kell kapcsolódniuk. Ez azonban egyes esetekben és egyes értelmezések szerint csak részben van így.

Az elsődleges értelmezést tükrözi a NATO híradó és informatikai fogalomjegyzékének 2. változata is, amely szerint az információbiztonság ('information security') "az információk védelme a véletlen, vagy szándékos jogosulatlan megismerés, továbbítás, módosítás vagy megsemmisítés ellen. Megj.: Az információ létezhet az emberi agyban, dokumentum formában és elektronikus formában. Az információt az emberi agyban a megfelelő személyi biztonsági ['per­sonnel security'] rendszabályok védik. Az információt dokumentum formában a megfelelő dokumentumbiztonsági ['document security'] rendszabályok védik. Az információt elektronikus formában a megfelelő INFOSEC [='electronic information security'] rendszabályok védik." [13, 2-17.o.]

2.  ábra: Osztályozás az információ megjelenési formái szerint

A személyi biztonság/személyi védelem fogalma (az információbiztonság vonatkozásában) megjelenik a NATO, az EU és a Magyar Honvédség dokumentumaiban, de tartalma nem elsősorban, vagy nem közvetlenül az emberek "fejében lévő" információ biztonsága/védelme, hanem a ha­gyományos és elektronikus formában megjelenő - ezek közül gyakorlatilag csak a titokvédelem hatálya alá tartozó, minősített - információk védelme az azokhoz hozzáférő, azokat kezelő emberekkel szemben.

A személyi biztonság a Magyar Honvédség Összhaderő­nemi Vezetési Doktrínájának terve­zete szerint "tartalmazza a nemzetbiztonsági ellenőrzések, biztonsági igazolványok, belépők és a minősített információkhoz való hozzáférés adminisztrációjának megvalósítását. A nemzetbiztonsági ellenőrzés mélysége a feladat végzéséhez szükséges információ minősítésének függvénye." [10, 64.o.] A személyi biztonság alapvető összetevőit az információkhoz történő hozzáférésre vonatkozó felhatalmazások, személyi biztonsági tanúsítványok képezik, de ide sorolhatóak a biztonságos adatkezeléshez szükséges felkészítések is.⁴

A dokumentumbiztonság/védelem szintén a minősített információk védelme esetében jelenik meg, az Összhaderőnemi Vezetési Doktrína tervezet szerint "azon rendszabályok és eljárások összessége, amelyek érvényesülésével és alkalmazásával - minősítési szintjüknek megfelelően - differenciáltan biztosítható a minősített valamint a nyílt adathordozók nyilvántartásba vétele, kezelése, hozzáférhetővé tétele, továbbítása, tárolása, irattározása és védelme az illetéktelen hozzáféréstől." [10, 62.o.]

A dokumentumbiztonság eredetileg a papíralapú információhordozókra (szöveges dokumentumok, fényképek, rajzok, stb.) terjedt ki és feladatai az ügyviteli (kiemelten a titkos ügyiratkezelő) szervezeti egységekhez kötődtek. Ez az értelmezés fokozatosan kiterjedt a hagyományos információkezelő eszközök különböző információhordozóira (pld. magnetofonszalag, film, videokazetta), majd a számítástechnikai eszközökben alkalmazott, kezdetben elsősorban mágneses adathordozókra.

A korszerű információtechnológiai eszközök adathordozóira kiterjedő értelmezés, bár indokoltságát, jelentőségét nehéz lenne tagadni, logikailag nem illeszkedik az információk megjelenési formái szerinti osztályozásba, megvalósítására a hagyományos ügyviteli szervek általában nincsenek felkészülve és az informatikai fejlődés következtében megítélésem szerint egyes vonatkozásaiban ma már szinte kivitelezhetetlenné vált. Információbiztonsági szempontból ugyanis a korszerű információtechnológiai rendszerekben, eszközökben használt (mágneses, elektromágneses, optikai és egyéb) "adathordozókata beszerzéstől kezdve a raktározáson, tároláson, használaton keresztül egészen a megsemmisítésig a dokumentumokra vonatkozó védelmi rendszabályokkal egyenértékűen kell védeni és felügyelni (egyedi azonosítás, minősítés, nyilvántartásba vétel, hozzáférés szabályozása, ellenőrzés)". [14, 43.o.]

A dokumentumbiztonság eredeti - és az előzőekben megfogalmazott - értelmezése az információt kezelő technikai rendszertől leválasztott, önálló adathordozóra irányul. A korszerű informatika újabb adathordozói esetében (pld. cserélhető merevlemez, külső merevlemez, memóriakártya, USB memória-modul) azonban az előírt nyilvántartási, kezelési szabályok érvényesítése nehézkes, betartásuk szinte ellenőrizhetetlen. És mindezt még tovább nehezíti az információ - akár vezetéknélküli - átvételére és tárolására alkalmas, olyan viszonylag kisméretű eszközök megjelenése, mint a digitális fényképezőgépek, MP3 lejátszók, mobiltelefonok, stb., amelyek biztonsági kérdései már átvezetnek az informatikai biztonság témaköréhez.

Az elektronikus információbiztonság/védelem kifejezés mindenekelőtt a katonai alkalmazásban és dokumentumokban fordul elő. A korábbiakban ismertetett NATO információbiztonsági fogalom-meghatározás szerint e fogalom - betű szerinti értelmezésének megfelelően - az elektronikus formában megjelenő információk biztonságát, védelmét takarja. Azonban már ugyanazon dokumentum a fogalmat ('INFOSEC, electronic information security') bővebb tartalommal definiálja: "biztonsági rendszabályok alkalmazása a kommunikációs, informatikai ['information'] és más elektronikus rendszerekben feldolgozott, tárolt és továbbított információk bizalmasságának, sértetlenségének és rendelkezésre állásának szándékos és véletlen megsértése elleni védelmére, valamint ezen rendszerek sértetlensége és rendelkezésre állása elvesztésének megelőzésére." [13, 2-18.o.] (kiemelés a szerzőtől) Mindez tehát átvezet a következő pontban tárgyalandó megközelítés elemzéséhez.

Informatikai biztonság

Napjainkban széleskörűen az az értelmezés elfogadott, amely a biztonsági kérdéseket az információ mellett kiterjeszti az információkat kezelő rendszerekre is. Ezen belül - megítélésem szerint csak időlegesen - többségben vannak azok a megközelítések, amelyek az adott rendszerek biztonságát az általuk kezelt információk biztonságához kapcsolódóan fogalmazzák meg és vannak olyanok, amelyek ezt 'saját jogon' teszik meg. Néha ugyanazon dokumentumban mindkét megközelítésre találhatunk példákat.

Az információkat kezelő rendszerek biztonságának másodlagos megközelítése a tanúsított informatikai biztonsági menedzser⁵ képzés tananyagában a következőképpen jelenik meg: "Az információ/informatikai biztonság az értékes információs erőforrások védelméhez kapcsolódik elvesztés, működés megszakadás, helytelen használat, jogosulatlan felfedés, elérhetetlenség, vagy sérülés ellen. Ebben az összefüggésben 'értékes erőforrások' a elektronikus adathordozón rögzített, feldolgozott, tárolt, megosztott, továbbított, vagy visszanyert információk." [15, 2.o.] "Az információ/informatikai biztonság célja megőrizni az információkra támaszkodók érdekeit, valamint az információkat szolgáltató rendszereket és kommunikációt a rendelkezésre állás, bizalmasság, sértetlenség, hitelesség és letagadhatatlanság megsértéséből keletkező károk ellen'. [15, 3.o.]

Az informatikai biztonság kézikönyve egyik helyen az első megközelítést hangsúlyozza: "[Az informatikai] védelem, illetve a támadás alapvető tárgya az adat, amely az információ forrása." . "A támadások azonban nem közvetlenül érik az adatokat, hanem az azokat "körülvevő" rendszerelemeken (pl. a hard­ver és/vagy szoftver elemeken, a környezeti infrastruktúrán) keresztül. A támadás alatt nem csak az adatok bizalmasságát, sértetlenségét veszélyeztető számítógépes bűnözési akciókat kell érteni, hanem minden olyan fenyegetést is, amely a rendszer megbízható működését, ezáltal az adatok rendelkezésre állását veszélyezteti." [16, 3.3.2 fejezet, 1.o.] De találhatunk benne példát a 'saját jogú' megközelítésre is: "Mind az információ, mind az ahhoz tartozó folyamatok, rendszerek és eszközök jelentős üzleti értéket, vagyont képeznek, olyan kiemelt jelentőségű erőforrások, amelyek semmi mással nem helyettesíthetőek." [16, 2.3.1 fejezet, 1.o.]

Az előzőekben ismertetett megközelítés alapvető sajátossága, hogy nem terjed ki a technikai rendszerekhez nem kapcsolódó hagyományos információreprezentációkra és információs folyamatokra. Mindez - egyenlőre az informatikai jelző elemzése nélkül - a két megközelítés között egymást átfedő viszonyt bizonyít.

3.  ábra: Információbiztonság vs. informatikai biztonság

A két biztonság-fogalomnak az előző ábrán is szemléltetett és napjaink gyakorlatára jellemző viszonya szervezeti szempontból jelentős problémát jelent. Azzal a következménnyel jár, hogy az információs színtérhez kapcsolódó biztonsági kérdések nem egységes rendszerben, összehangoltan, hanem különböző szervezeti egységek hatáskörébe rendelve kerülnek kezelésre. A katonai gyakorlatban a hagyományos - és azok közül is csak a minősített - információk biztonságával ma még igazán csak az ügyviteli szervek foglalkoznak, míg az információtechnológiai rendszerekben kezelt információk biztonságával pedig a folyamatosan bővülő rendeltetésű (elektronikus) információvédelmi szervek. Ehhez kapcsolódóan állapítja meg Kassai Károly, hogy az információvédelmi területen "Napjainkban a hatósági jogkörök szerinti átfedéseket, ugyanakkor lefedetlen területeket tartalmazó szabályozás a jellemző." [14, 115-116.o.]

A terminológiai, pontosabban a fogalom-megnevezési kérdésekre áttérve véleményem szerint könnyebb dolgunk van a biztonság alanyának az információt tekintő megközelítéshez kapcsolódó fogalom megnevezésével. Erre a magyar nyelvben az információbiztonság, az angol nyelvben az 'information security' kifejezések kínálkoznak, helyettük megítélésem szerint jobb elnevezés nem is található. A problémát az jelenti, hogy ezek a kifejezések számos esetben és környezetben tágabb tartalmat is hordoznak. Ebből következően szükség esetén a 'szűkebb értelemben' kiegészítő megjelölés használata lehet indokolt.

Nehezebb problémát jelent az információt kezelő technikai rendszerek és ezzel együtt a hozzájuk kapcsolódó biztonság/védelem fogalmak megnevezése. Mindez nem az információ/informatikai biztonsági szakterület problémája, hanem általánosságban az informatikai, információtechnológiai szakterületé és nem kizárólag magyar nyelven, hanem a szakma leggyakrabban használt nyelvén, angolul is.

A szakirodalomban számos kifejezéssel találkozhatunk, amelynek hátterében sok esetben szakterületi megközelítések, érzések és érdekek is munkálnak. Személyes véleményem szerint az egyes megnevezések között - néhány esettől eltekintve - többnyire nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy melyik 'a jó' és melyik 'nem jó'. A megnevezések ugyanis csak címkék, amelyek közül majd a gyakorlat fog választani és (lehet hogy viszonylag hosszabb idő elteltével) fog kialakulni az általánosan használt változat.⁶

A kapcsolódó alapvető szabályozók és szakirodalom tanulmányozása azt bizonyítja, hogy a leggyakrabban alkalmazott megnevezés, jelző magyar nyelven az 'informatikai' [2, 3, 11, 12, 16], angolul pedig ma már egyre inkább az 'IT = information technology' [15, 18]. Az informatikai rendszerek ('IT systems') fogalmának meghatározása, pontosabban más kapcsolódó fogalmakkal fennálló viszonyának tisztázása azonban a dokumentumokban általában - megítélésem szerint sok esetben szándékosan - hiányzik. Az ezzel kapcsolatos kérdések vizsgálatára a következő pontban térünk ki.

Fennmarad azonban az a kérdés, hogy milyen jelző illesse a két megközelítés - az információbiztonság és az informatikai biztonság - egészét magában foglaló, a 3. ábrán kérdőjellel jelölt tartalmat. Javaslatom szerint jobb híján erre a szervezeti szintű (vagy átfogó) információbiztonság kifejezés lenne a legalkalmasabb.

Konvergencia, integrálódás és következményei

Az előzőekben már bemutatott terminológiai problémák mögött - az esetleges szakterületi sovinizmusoktól eltekintve - alapvetően az információtechnológiai fejlődés, a korábban önálló szakterületek folyamatos és fokozatos konvergenciája, integrálódása, az alkalmazás szempontjából tulajdonképpeni összeolvadása áll. Ez a konvergencia láthatóan több lépcsőben megy végbe, amelynek első fázisát a hagyományos számítástechnika és híradástechnika közeledése, részbeni átfedései és fokozatos integrálódása képezi.

A konvergenciát megelőző időszakot jellemzi a NATO AAP-31 híradó és informatikai fogalomjegyzékének első változata, amely csak a következő két kapcsolódó részfogalmat tartalmazza. A "számítógépes védelem ('computer security', COMPUSEC): Az informatikai rendszer technikai részét (hardver) és az azon futó programokat (szoftver) érintő biztonsági szabályok összessége és alkalmazása annak érdekében, hogy megóvja vagy megelőzze az illetéktelen felfedés, megismerés, manipuláció, adattörlés, illetve ilyen esetekben a rendszer nyújtotta szolgáltatásokhoz történő hozzáférés lehetőségét." és a "híradó biztonság ('communication security', COMSEC): A távközlést érintő biztonsági rendszabályok alkalmazásának összessége, mely egyfelől biztosítja az illetéktelen személyek kizárását a távközlési hálózat értéket tartalmazó információihoz történő hozzáférésének és azok feldolgozásának lehetőségéből, másfelől pedig a jogosultak számára garantálja a hozzájuk eljuttatott információk hitelességét."⁷ [19, 6.o.]

A fogalomjegyzék következő változatában a konvergencia, integráció szelleméhez igazodóan ezek a fogalmak már mindketten az elektronikus információvédelem részét képezik. [13, 2-18.o.] Az integrálódó számítógépes és távközlési rendszerekhez kapcsolódóan a polgári szakirodalomban az infokommunikációs (angolul: 'ICT = infocommunication/information and communications technology') jelző jelent meg és vált divattá egyes szakmai körökben.

4.  ábra: Informatikai vs. infokommunikációs vs. ??? biztonság

Ma még ugyan nehéz megítélni az infokommunikáció kifejezés jövőbeni sorsát, de erős a személyes meggyőződésem, hogy nem fog széles körben elterjedni. Ennek indokát abban látom, hogy mint azt az előző ábra is szemlélteti, a konvergencia nem áll meg az első két szakterület határainál, hanem már ma is fokozatosan kiterjed az információs tevékenységeket támogató technikai rendszerek, eszközök teljes körére. A további integráció kényszere, az infokommunikációs rendszerek körének kiterjesztése jelenik meg Haig Zsolt publikációjában  [20] és Muha Lajos PhD értekezésében [21, 16.o.] is. Ilyen integrációra példaként felhozható egy olyan PDA és mobiltelefon képességekkel rendelkező eszköz, amelybe GPS és digitális kamera is be van építve. Az infokommunikáció szóalkotásának logikája szerint tehát az ilyen rendszereket, eszközöket info-kommu-navi-senso-id jelző illetné meg.

Az információs tevékenységeket támogató, megvalósító technikai rendszerek, eszközök jövőbeni megnevezésére megítélésem szerint nyelvtani szempontból két kifejezés (jelző) jöhet számításba. Az első az információtechnológiai (ami tökéletesen egybeesik az angol nyelven egyre szélesebb körben alkalmazott, általános tartalmat takaró IT jelzőnek), a második pedig az informatikai. Ugyanis a felsorolt rendszerek, eszközök meghatározó közös tulajdonsága, sajátossága, hogy működésük tárgya az információ (egészen pontosan az információreprezentációk). A két kifejezés közül véleményem szerint - rövidebbsége és a köznapi nyelvben kialakult elterjedtsége következtében - valószínűsíthető, hogy a  magyar szaknyelvben hosszabb-rövidebb távon jelentéskibővüléssel az informatikai jelző kerekedik felül.

Az informatikai jelző elfogadásához és elterjedéséhez csak azoknak a véleményeknek kell megváltozniuk, amelyek az informatikai kifejezést egy lassan múlttá váló tartalomhoz, a kizárólag számítási feladatokat végző 'számító'gépekhez kötik. Talán nem véletlen, hogy a számítástechnika (angolban a 'computer technology'), illetve a számítástechnikai eszköz kifejezés egyre erőteljesebben visszaszorulóban van az informatikai (angolban 'IT') eszköz kifejezéssel szemben. Ki nevezi ma távközlésinek a Skype-telefont és a ma már alapvetően számítógépeken megvalósított videokonferencia-szolgáltatást, vagy irányítástechnikainak a számítógépes folyamatirányító rendszert? És ha a Magyar Honvédségben ma még kiképzéstechnikainak is nevezik a számítógépes szimulációs rendszereket, ez nem felel meg a szakmai valóságnak és csak problémákkal jár.

A szakirodalomban több esetben találkozhatunk az általam az előbbiekben megfogalmazottakkal ellentétes véleménnyel [14, 7.o.; 20, 1.o.; 22, 38.o.], de megítélésem szerint ezek valójában csak szerzőik, vagy az általuk képviselt szakmai közösség szűkebb értelmezésére építenek. Ezeket a véleményeket összevetve a legújabb informatikai biztonsági szabványokkal, ajánlásokkal szembe kell nézni azzal a problémával, hogy az általuk nem informatikainak tartott rendszerek is e dokumentumok hatókörébe tartoznak. Emellett még az is felvethető, hogy míg az informatikai jelző tartalmát szűken értelmezik, az általuk átfogóbb tartalmúnak ítélt (pld. infokommunikációs) jelző érvényességét kibővítik. Így megítélésem szerint semmivel sem jobban indokolt az átfogó kategória megjelölésére az infokommunikációs jelző, mint az informatikai.

A biztonság és védelem fogalmak az egyes szakterületeken, alkalmazási területeken jelzős szerkezetek formájában fordulnak elő. Egyes területeken mindkettő, másokon pedig széles kör­ben csak az egyik fogalom használatos. Ahol mindkettő használatos - a biztonság és védelem fogalmak tartalma és egymáshoz való vi­szonya az idők során számos eltérő értelmezésben jelent, vagy jelenik meg. Az előzőekben bemutatott sokszínű értelmezésekkel szemben a leggyakoribb az az álláspont, amely - a köznapi nyelvhasználattal is összhangban - a biztonságot állapotnak, a védelmet tevékenység(rendszer)nek tartja. Ennek megfelelően a biztonság egy olyan állapot, amelyben valaki/valami a lehetséges fenyegető hatások ellen a megkívánt mértékben védett. A védelem pedig ebben az értelemben a fenyegetések elleni, a biztonság (mint megkívánt állapot) megteremtésére és fenntartására irányuló tevékenységek, rendszabályok összessége.

A biztonság és védelem kérdéseinek vizsgálatához felhasználható egy alapmodell, amelynek elsődleges összetevője a biztonság alanya, a fenyegetések által veszélyeztetett objektum, további összetevői pedig a következőek. A biztonság összetevői, aspektusai a biztonság alanyának azon tulajdonságai (statikus és dinamikus állapotjellemzői), amelyeknek a megengedett mértéktől eltérő megváltozása a biztonság sérülését, megsértését jelenti. A fenyegetések olyan potenciálisan káros, vagy meg nem engedett [kölcsön]hatások, amelyek a biztonság alanyát károsan, egy megengedett/elfogadható mértéknél jobban befolyásolják. A sebezhetőségek a biztonság alanyának egy olyan tulajdonságai, hiányosságai, vagy gyengeségei, amelyek lehetőséget teremtenek egy fenyegetés érvényesülésére. Végül a veszélyeztetés forrásai, a biztonság alanyát veszélyeztető kölcsönhatásokban érintett, azokat kiváltó objektumok.

A különböző jelzőkkel ellátott védelem fogalmak a jelzők jelentése szempontjából több csoportba sorolhatóak. Az első, jelentősebb csoportot azon fogalmak alkotják, amelyeknél a jelző a biztonság alanyát, a védendő objektumot jelölik. A második csoport azokat a fogalmakat tartalmazza, amelyben a jelző arra a fenyegetésre utal, amely ellen a védelem irányul. A harmadik csoportba azon fogalmak tartoznak, amelyeknél a jelző a védelem típusát (jellegét, módját) határozzák meg. Végül vannak olyan fogalmak, ahol a jelző a biztonság alanyának [egyik] védendő tulajdonságát írja le, vagy azt a folyamatot, eseményt jelöli, amelynek során a biztonságot fenn kell tartani.

Az információs színtér biztonsági kérdéseinek vizsgálatakor elsőként azt kell meghatározni, hogy mit tekintünk a biztonság alanyának, a védendő objektumnak. A kérdésre többféle válasz adható, többféle megközelítés is lehetséges. Az alapvető kérdés megválaszolása után azt is meg kell határozni, hogy a biztonság alanyának melyek azok a tulajdonságai, amelyek megőrzendőek, védelemre szorulnak. Az időben elsőként megjelenő értelmezés szerint a biztonság alanya az információ. A második értelmezés szerint a biztonság alanya az információ és az információs tevékenységeket támogató, megvalósító rendszer. Ez az értelmezés alapvetően az információk biztonságának elsődlegességére épül. Végül napjainkban kialakulóban van, vagy kellene hogy legyen egy olyan értelmezés, amely szerint a biztonság alanya az információ, az információs szolgáltatás és az ezeket biztosító informatikai rendszer.

Az információbiztonság és az informatikai biztonság viszonyának elemzését csak azok tartalmára szabad alapozni, amely szerint jelenleg két értelmezési változat létezik: az egyikben a biztonság alanya (a védelem tárgya) az információ, a másikban pedig az információ mellett az azt kezelő, az információs tevékenységeket megvalósító rendszer is.

A biztonság alanyának az információt tekintő megközelítés esetében a kapcsolódó fogalomhoz kapcsolt megnevezés megjelenésétől fogva egyértelműen információbiztonság (angol nyelven 'information security'). Napjainkban már egységesen elfogadott álláspont, hogy az információt, illetve annak megőrzendő tulajdonságait annak minden lehetséges 'előfor­dulási helyén', minden megjelenési formájában (az emberek tudatában, hagyományos hordozón, vagy az információs tevékenységeket támogató eszközök által alkalmazott formákban) védeni kell. Ez egyben szilárd alapot is teremt az információbiztonság összetevőinek egy adott szempont szerinti osztályozására: személyi védelem, dokumentumvédelem és elektronikus információvédelem. Az elektronikus információbiztonság/védelem kifejezés mindenekelőtt a katonai alkalmazásban és dokumentumokban fordul elő és átvezet az informatikai biztonság témaköréhez.

Napjainkban már széleskörűen az az értelmezés elfogadott, amely a biztonsági kérdéseket az információ mellett kiterjeszti az információkat kezelő rendszerekre is. Ennek a - leggyakrabban informatikai biztonsági - megközelítésnek alapvető sajátossága, hogy nem terjed ki a technikai rendszerekhez nem kapcsolódó hagyományos információreprezentációkra és információs folyamatokra. Így a két fogalom között egymást átfedő viszony áll fent. Mindez a napjaink gyakorlatára jellemző viszony szervezeti szempontból azzal a következménnyel jár, hogy az információs színtérhez kapcsolódó biztonsági kérdések nem egységes rendszerben, összehangoltan, hanem különböző szervezeti egységek hatáskörébe rendelve kerülnek kezelésre. A két fogalom egészét magában foglaló tartalom megnevezésére jobb híján a szervezeti szintű (vagy átfogó) információbiztonság kifejezés lenne a legalkalmasabb.

A szakterület terminológiai problémái mögött alapvetően az információtechnológiai fejlődés, a korábban önálló szakterületek folyamatos és fokozatos konvergenciája, integrálódása, ami láthatóan több lépcsőben megy végbe. Első fázisát a hagyományos számítástechnika és híradástechnika közeledése, részbeni átfedései és fokozatos integrálódása képezi. Ehhez kapcsolódóan a polgári szakirodalomban az infokommunikációs jelző jelent meg és vált divattá egyes szakmai körökben. Azonban mivel az integráció nem áll meg ennél a két szakterületnél, ez a jelző a jövőben várhatóan nem fog széles körben elterjedni.

Az információs tevékenységeket támogató, megvalósító technikai rendszerek, eszközök jövőbeni megnevezésére nyelvtani szempontból két kifejezés (jelző) jöhet számításba. Az egyik az információtechnológiai, a másik pedig az informatikai, amelyek közül - rövidebbsége és a köznapi nyelvben kialakult elterjedtsége következtében - valószínűsíthető, hogy a  magyar szaknyelvben hosszabb-rövidebb távon jelentéskibővüléssel az utóbbi kerekedik felül.

 

Felhasznált irodalom

[1] A magyar nyelv értelmező szótára. Első kötet, A-D. Hetedik kötet, U-Zs. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.
[2] Déri Zoltán-Lobogós Katalin-Muha Lajos-Snéé Péter-Váncsa Julianna: Az informatikai biztonság irányításának követelményrendszere (IBIK), 0.91 verzió (Tervezet) - Információs Társadalom Koordinációs Tárcaközi Bizottság, Budapest, 2004.
[3] Informatikai biztonsági rendszerek kialakítása Magyarországon. - Kürt Computer Rendszerház Rt., Budapest, 2002.
[4] 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról.
[5] Székely Iván-Vasvári György: Adatvédelem és/vagy adatbiztonság? - HISEC 2003 Nemzeti adatvédelmi és adatbiztonsági konferencia elektronikus kiadványa, Budapest, 2003. október 28-29.
[www.titoktan.hu/_raktar/biztonsag/MGMAdatv_Adatb_3.0.pdf, 2008.01.25.]
[6] Veress András: Az információbiztonság kérdései az e-közigazgatásban (A Siemens e-Government Akadémia on-line előadása). - Siemens IT Solutions and Services, Budapest, 2008.
[http://www.siemens.hu/htm/ajanlataink/sis/download/Biztonsag_kerdesei_e-kozigazgatasban.ppt, 2008.01.25.]
[7] Munk Sándor: Információs színtér, információs környezet, információs infrastruktúra. - Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2002/2. (133-154.o.)
[8] Alberts, David S.-Garstka, John J.-Hayes, Richard E.-Signori, David A.: Understan­ding In­formation Age Warfare. - CCRP Publication Series, 2001.
[9] Katonai Lexikon. - Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985.
[10] A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Vezetési Doktrínája (Tervezet). - HM HVK Vezetési csoportfőnökség, 2003. április.
[11] Informatikai biztonsági módszertani kézikönyv (ITB 8. sz. ajánlása). - Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Koordinációs Iroda, Budapest, 1994.
[12] Informatikai rendszerek biztonsági követelményei (ITB 12. sz. ajánlása). - Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Koordinációs Iroda, Budapest, 1994.
[13] AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions. Change 2 Correction 2. - NATO Standardization Agency, 2001.
[14] Kassai Károly: A Magyar Honvédség információvédelmének - mint a biztonság részének - feladatrendszere. PhD értekezés. - Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2007.
[15] CISM Review Manual 2005. - Information Systems Audit and Control Association, Rol­ling  Meadows, 2005.
[16] Szenes Katalin (szerk.): Az informatikai biztonság kézikönyve. Informatikai biztonsági tanácsadó A-tól Z-ig. (27. aktualizálás) - Verlag-Dashöfer Szakkiadó, Budapest, 2007. november.
[17] Common Criteria I. rész: Általános ismertető. (ITB 16. ajánlása) - HunGuard Kft., Budapest, 1977.
[18] ISO/IEC 15408, Information Technology - Security techniques - Evaluation criteria fo IT security. (Second edition) - International Organization for Standardization/In­ter­na­tio­nal Electrotechnical Comission, 2005.
[19] AAP-31 kifejezés és szógyűjtemény. - Honvéd Vezérkar Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport, Budapest, 1996.
[20] Haig Zsolt: Az információbiztonság komplex értelmezése. - Robothadviselés 6 tudományos szakmai konferencia kiadványa (Hadmérnök különszám), 2006. november 20.
[21] Muha Lajos: A Magyar Köztársaság kritikus információs infrastruktúráinak védelme. PhD értekezés. - Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2007.
[22] Haig Zsolt: Az információs társadalmat fenyegető információalapú veszélyforrások. - Hadtudomány, 2007/3. (37-56.o.)

Vissza a szöveghez