Absztrakt

A pilóta nélküli légijármű rendszerek eleme, maga a légijármű, az utóbbi időkben utolérte az elméletet. Az 1930-as években lefektetett matematikai elméleti alapok a gyakorlatban vizsgáznak. A modern UAV nagyon sokszor nem hagyományos sárkányszerkezeti elrendezéssel rendelkezik: valóban extrém aerodinamikai elrendezés alkalmazásához nyúlnak a tervezők. Ha ránézünk egy modern UAV-ra, sokszor felmerül a kérdés, van-e klasszikus értelemben vett törzse, vagy szárnya?! Hol maradnak el a vezérsíkok?! A modern, és a poszt-modern szabályozástechnika elterjedésével gyakorlatilag a tégla is „megtanítható” repülni. Az elasztikus tulajdonságokkal bíró UAV sárkányszerkezete mozgásának leírása kiemelten fontos nemcsak a terhelési korlátozások és az anyagfáradás figyelembe vétele miatt, hanem a fedélzeti érzékelőkre, azok elhelyezésére gyakorolt hatás minimálása miatt is kiemelt fontosságú az UAV viselkedésének ismerete.

The UAV systems being highly aeroelastic ones are in the focus of attention since many decades. The mathematical basics of the aeroelasticity are well-known from 30’s and widely applied in aircraft design. The modern UAV aerodynamic design often shows unconventional point of view. Sometimes arise many questions: is there any fuselage, or wing, in classical understanding, or not?! Is there any tail?! Using latest results from modern-, and post-modern control theory extreme aerodynamic body can be taught to fly. The elastic motion and its analysis is important one not only from fatigue aspects but important from the point of view of the derivation of the sensor locations to have minimized affects of elastic motion on themselves.

Kulcsszavak: UAV, elasztikus mozgás, mechanikai lengő rendszerek, matematikai modellek ~ UAV, elastic motion