Absztrakt

Az informatika radikális fejlődése, illetve a vele együtt rohamosan terjedő számítógépes bűnözés, analóg és hasonló súlyú kérdéseket vet fel manapság, a 21. század elején, mint amilyeneket - például a nukleáris láncreakció békés, illetve pusztító célú alkalmazási lehetőségeinek áldás-átok dilemmája kapcsán - már több mint fél évszázada próbál több-kevesebb sikerrel kezelni az emberiség. Számos irodalom foglalkozik azzal, hogy a legújabb kor legnagyobb katonai és egyúttal társadalmi veszélye már nem az atomháború [1], hanem az informatikai bűnelkövetés következtében jelentkező kockázatok és lehetséges katasztrófák valószínűségének a növekedése. Az informatika hatalmával tehát ugyanúgy, mint ahogyan a nukleáris energia erejével, lehet élni és visszaélni. Hovatovább, a romboló célú informatikai tudást és potenciált, sokkal kisebb anyagi- és energiaráfordítással is meg lehet szerezni, miközben a vele való visszaélés veszélyével, sajnos, sokszorta nagyobb dimenziókban is szükséges számolnunk. Mint a legmodernebb, egyúttal legalattomosabb fegyverek egyike az informatika, pontosabban a - vele együtt elburjánzó - "romboló informatika" mindennél gyorsabb, "sui generis" globalizálódása, gyakorlatilag minden társadalmat, minden háztartást, minden egyes élőlényt, sőt a természetes és az épített környezetünket is egyaránt fenyegeti. Mindezen realitások a - veszély megelőzését, elhárítását, az esetleges bekövetkezett katasztrófák kezelését, a károk enyhítését és reparálását végezni hivatott - civil és a katonai erők számára új kihívásokat jelentenek. A kihívás részeként új dimenzióban jelentkezik az a dilemma is, hogy milyen körben terjeszthetők, oktathatók az informatikai bűnözéshez, és annak kivédéséhez szükséges ismeretek és ezen ismeretek mely halmaza alkalmas arra, hogy távoktatási keretek között is terjeszthető, illetve oktatható legyen. Mindenekelőtt, releváns-e egyáltalán az a kérdés, hogy a nyilvánvalóan bizalmas és nagyon kényes informatikai ismeretek bevihetők-e a távoktatás szférájába?  

The radical speed of developments in the field of the informatics and the parallel accelerating pace of cyber criminality are raising similar serious questions, today, at the beginning of the 21st century, as the ones which - connected e. g. to the "boon/curse" dilemma of peaceful and destroying use of nuclear chain reaction - have been tried to be managed by the societies, with more and less success, since more than five decades.  Several papers underline that it is not the nuclear war [1] which must have been the most threatening military and, also, social danger in the latest age, but the increasing likelihood of risks and potential catastrophes due to the cyber criminalities. The power of informatics can, as that of the nuclear energy, be used in a good and bad way, as well. Moreover, the "destroying knowledge and potential" can be gained by investing far less material and energy input in case of informatics, while one has to face multiplied dimensions of danger of using it for bad goals. The fastest than ever "sui generis" globalisation of the  informatics, more precisely, that of the even growing "destroying informatics", as a weapon among the most up-to-date and, at the same time, most treacherous ones, has been threatening practically all societies, households, each and every being creatures, furthermore our natural and constructed environment, as well. All these realities represent new challenges for the civil and military forces dedicated for avoiding catastrophes, handling the eventually occurring ones, diminishing and repairing the damages.  As a part of challenges, a new dimension is added to the dilemma of "what can be the extent of the population to be addressed by teaching materials on cyber criminalities and defending techniques against them and which parts of these materials can be treated as appropriate for spreading over by distance education (e-learning)". Nevertheless, has or has not any relevance the question of "whether to put obviously confidential and very sensitive types of information into the sphere of distance education?"

Kulcsszavak: távoktatás, informatika didaktika, informatikai intelligencia, számítógépes bűncselekmények, kritikus infrastruktúrák, informatikai biztonság ~ online/distance education, didactics in informatics, intelligence in informatics, cyber criminality, critical infrastructures, security in informatics