Absztrakt

Az 1990-es évek közepén egyre inkább felértékelődött a nem halálos fegyverek szerepe a NATO nem háborús katonai műveleteiben. Szakmai körökben sokan azt prognosztizálták, hogy ezen fegyverek meglehetősen gyorsan fognak integrálódni a tagországok fegyverzeti eszköztárába,  jellegüknél fogva népszerűek lesznek és alkalmazásuk a mindennapokban egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni. Az eltelt közel 20 év viszont pontosan az ellenkezőjét látszik bizonyítani. Azaz a fegyverek korántsem olyan népszerűek, mint azt korábban gondolták és integrálásuk a NATO tagországok fegyverzeti arzenáljába meglehetősen akadozva folyik. Jelen cikk, Cees M. Coops a NATO Védelmi Kollégiumának vezető kutatója tanulmányára alapozva vizsgálja, hogy a lassú integrációs folyamat és a negatív megítélés milyen okokra vezethető vissza.

In the middle of 90’s the non-lethal weapons played a great part in NATO-led Military Operation Other than War. A great many experts predicted, that these weapons had got into the service of armament systems of NATO countries quite quickly and in consequence of their nature they would be very popular in the every day routine of soldiers, however experience of the last 20 years shows just the opposite. The weapons are not very popular and the process to put these weapons in the armament service of NATO countries is very slow and lingering. This paper, based on a study written by Cees M. Coops, analyses the reasons of the above mentioned problems.

Kulcsszavak: Nem halálos fegyverek, nem halálos képesség, NATO, nem háborús katonai műveletek ~ Non-Lethal Weapons, Non-Lethal Capabilities, NATO, Military Operations Other Than War